Vajna család. (Pávai stb.)
Székely család, mely ősi fészkéről és birtokáról az Orbai székben fekvő Páva helységről vette előnevét, és gyakran innen Pávai-nak is neveztetik. Mint régi, több ágakra oszlott nemzetség a nemzeti fejedelmek korában több ága ősi nemességét uj czímereslevelek vételével igyekezett biztosítani. Régiebb története a családnak ismeretlen, okleveles adataink csak a XVII. század első tizedeig terjednek. Ekkor élt pávai Vajna István, ki 1610. jan. 20-án Brassóban Báthori Gábortól Gál Péter defectusán Páva helységben egy egész telekre adományt kap.
1617. máj. 11-én Fejérvárott kelt adomány-levélben Bethlen Gábortól kapják Vajna István és András Páván Ferencz Tamás és Barátoson Jankó István jobbágyokat.
Nevezett pávai Vajna István, ekkor még primipilus és az Orbai székben bizonyos számú primipilus lovasság hadnagya, hadi érdemeiért fiaival Istvánnal és Péterrel együtt 1621. máj. 15-én Kassán kelt czímeres nemeslevélben Bethlen által a nemesi rendbe emeltetett. A czímer, melyet ekkor kaptak, a paizs vörös udvarában zöld szinű ruhába öltözött sárga csizmás vitéz áll, mellét vért, fejét érczsisak fedi, jobb kezében tört kardját (ensem destructum), bal kezében századosi buzogányt tartva. A paizs fölötti sisak zárt koronájából hasonló férfiú emelkedik ki. Ugyan ez alkalommal Páván birtokrészűk és házuk is (mely egyfelől Vajna Mihály, másfelől az országúttal volt szomszédos) minden tartozásoktól fölmentetett.
Ezen István és András ivadéka * következő:
Hodor Károly közl.
Pávai Vajna N.; I. István 1610. czímerlev. 1621.; András 1617.; II. István 1621.; Péter 1621.; I. Miklós (Zólyomi Anna); III. István 1697. máj. 29. (Elekesi Erzsébet); Erzsébet (Tarsaly Péter); IV. István (Bágyoni Anna); Bora (Felszegi Péter); II. Miklós.; Ferencz 1790. Alsó-Fejér várm. fő biró 1. Maros-Cseszvén (ákosfalvi Szilágyi Eszter); Krisztina (Magyarosy József); Bora (petki Simándy Ferencz); Zsuzsa (Felső-Káp. Kakucsi György 1769.); László (Farkas Krisztina); Elek itélőmester (Osd. Vas Ágnes); Klára (Visky Sándor 1790.); Rákhel (Szalánczy György); Julia (Szalánczy Zsigm.); Lajos.; Sámuel sz. 1757. (kolosváry Szabó Anna); V. István. †; Julia (Bácsfalussy); I. Sándor Sülyében lak. 1748.; Anna (Mósa József); Eleonora (Kovácsné); II. Sándor cs. k. kapitány (f.-büki Horváth Zsuzsa); Emma (bánkfalvi Keresztes Kálmán elvált.); VI. István főhadnagy 1861.
Úgy látszik – I. Sándornak fia volt Miklós, ki 1770-ben szintén A.-Fejér megyében Sülyén lakott és neje jogán Doboka megyében Meleg-Földvárott is birt.
A fölebbi ágból szakadt ki pávai Vajna András is, ki következő családfát * alkotott:
Hodor K. közl.
András.; I. Ferencz; Ádám.; I. Zsigmond sz. 1724. volt zalathnai kincstári hívat. (Mágner Mária); Elek.; Ágnes (Donáthné) stb.; I. István sz. 1758. † 1833. Dobokai főbiró †; Antal-Józs. sz. 1760. † 1827. kanczell. ref. tanács.; II. Zsigmond †; Anna-Mária sz. 1769. † 1834. (Hodor János); Ferencz sz. 1769. † 1829.; Róza.
E táblán álló I. Zsigmond iskoláit Sz.-Udvarhelyt a ref. collegiumban járta a bölcsészetig, 1742-ben tanulását félbeszakítván, a következő évben Szebenben b. Toroczkay János mellett irnok, 1744-ben kamarai számvevőségi járulnok lett. 1745. jun. 29-én katholizált, és így lőn ága a többi reform. Vajná-k közt egyedűl katholika vallású. 1754-ben b. hunyadi, 1771-ben szamosujvári harminczados lett, utoljára zalathnai kincstári hívatalnok. Kitűrő, szorgalmas és ősi javait fentartó egyén. Halála után 1774. után özvegye gyermekeivel együtt Doboka megyébe Dobokára vonúlt; productionalis pere pedig A.-Fejér megyébe tétetett át. Nejétől Mágner Máriától maradtak gyermekei: István, Antal-József, II. Zsigmond, Anna-Mária Hodor Jánosné, Ferencz és Róza, kikre atyjokról maradt ősi vagyon Háromszéken Márkosfalván, Mártonfalván, Lemhényben (havas részszel együtt) és Páván 36 hold majorság föld, és 12 jobbágy-telek; zálogból kiváltott szerzemények a m.-valkai, jelentékeny havas-javadalmú egy belső telek, és Derzsén 7 hold 268 négysz. öl, anyjokról Mágner Máriatól Doboka és Hunyad megyében 1126 hold, 147 négysz. ölnyi majorságot örököltek. Ezekben, névszerint 1169 hold stb. birtokban osztoztak gyermekei, kik közűl a fiak, noha nőtlenek, még ismét csak szerzők valának. Így Istvántól maradt az általa nagyobbára kiperelt vagy zálogúl szerzett 1591 hold s több öl ingatlan vagyon. Antal után maradt a kolozsvári „Fejérhajó“ czímű vendéglő és több ezerre menő tőkepénz, könyv s egyébből, mintegy 2367 ftra becsült ingóság stb. De lássuk a gyermekeket sorban: II. Zsigmond és Róza korán elhaltak.
I. István sz. 1758. aug. 23-án, 1786-ban Belső-Szolnok megyében a termőföldeket fölmerő bizottság első biztosa volt, 1794-ben Kolos vármegye királyi pénztárnoka, 1798–1816-ig Doboka vármegye alispánja, és ugyan annak 1816–1833-ig főbirája, ki azon évi májusban az utolsó számoltató gyűlésen, midőn lemondott, öntudata tisztaságában azzal végzé bucsúzó beszédét, „ha kitől egy garast zsaroltam, álljon elé, négyszeresen vissza fizetem.“ Nőtlenűl élt. 1833-ban dec. hóban halt meg. Eltemettetett a Dobokai temetőben, hol sír-emlékén e fölírás olvasható: „Doboka vármegyei főbiró Pávai Vajna István emlékezetére sz. 1758. mh. 1833.“ A kidei templomnak 1820. körűl egy harangot öntetett.
Antal szül. 1760. dec. 13-án. Iskoláit a kolosvári akadémiában és a budai Theresianumban végezte. Hívatalos pályára lépvén 1784. máj. 1-től az erdélyi kir. táblán itélőmesteri protocolista lett, hol több évet töltött, és ez alatt főleg a kir. ügyigazgatóságnál a productionale forumok előtt mutatá ki szép tehetségeit. 1786-ban a kolosvári kerületi királyi biztossághoz tétetett át protocollistának, 1787-ben pedig az erdélyi kormányzó ajánlatára Közép-Szolnok megye alispánjává neveztetett. Megváltozván a József császár rendszere, az erdélyi kanczelláriához fogalmazóvá neveztetett, de ezt keveselvén, csak nagy nehezen fogadá el. Itt azután jeles képessége által titkárságra és utóbb (1815. előtt) udvari tanácsosságra emeltetett. Jeles és tudós hazafi volt. Anya nyelvén kivűl tudott latinúl, németűl, francziáúl, olaszúl és oláhúl. Meghalt Bécsben 1827. dec. 18-án. Hagyatéka ingó részét szép festmények, ritka fegyverek képezték, és egy kis, becses 749 kötetből álló könyvtár, ide nem számítva azokat, melyeket mint tiltottakat 1828-ban a bécsi rendőrség lefoglalt. Hess Mihálytól olajba festett arczképét gr. Lázár Istvánnak hagyta.
Ferencz szül. 1769. nov. 2-án. Meghalt 1829. aprilisban. Végrendeletében szászvárosi kertét, mint tulajdon szerzeményét a Szászvárosi Ferenczes szerzeteseknek hagyományozta.
Anna-Mária szül. 1767. febr. 22-én. Férjhez ment Hodor Jánoshoz, és anyja lőn az érdemes és tudós történetbuvár Hodor Károlynak, Doboka vármegye tört. és topogr. leirása szerzőjének stb. Meghalt Vajna Anna-M. 1834. aug. 19-én, eltemettetett Dobokán, a magyar temetőbe, hol a fiúi kegyelet sírkővére ez irást vésette: „Itt nyugszik erényeit eltemetve, a hiv feleség, takarékos házi asszony, legjobb édes anya Pávai Vajna Anna, özvegy Hodor Jánosné, szül. 1767. mh. 1834.“ Ő volt ez ágból az utolsó Vajna leány. Halála után, midőn Hodor Jánostól három gyermeke 1835. jun. 20-án megosztozott, jutott hármuknak összesen 1817 hold 739 négysz. öl majorság birtok, 122 jobbágy telek, és kötelezvényben 80,217 váltó for. 58 darabból álló ménes stb.
A család ez ágának czímere – mint a metszvény mutatja – következő: a paizs kék udvarában zöld téren, pánczélos sisakos vitéz áll, vörös övvel, és vörös strucztolakkal ékesítve, és balfelé fordúlva, jobb kezével kivont kardot, a balban buzogányt tartva, előtte balról a földön egy feltámasztott tojásdad alakú ezüst vért látható. A paizs fölötti sisak koronájából szintén ollyan vitéz emelkedik ki. Foszladék mindkét oldalról ezüstkék. E czímer – mint láthatjuk – csupán színeire és a vitéz öltözete egy részére nézve különbözik az 1621-ben Bethlen Gábor fejedelem által adottól.
A pávai törzsfészkű Vajna családból más ágak is emeltettek a nemesség közé. Így 1639. octob. 10-én II. Rákóczy György Gyulafejérvárott kelt czímeres levelében nemesíté és pávai örökségüket is kiváltságosítá pávai Dávidnak, és fiainak Györgynek, Gáspárnak és Mihálynak. Ezek armális levele 1640. jul. 29-én Háromszékben minden ellenmondás nélkül kihirdettetett.
Családfájuk * így hozatik le:
Hodor K. közléséből megjegyezvén, hogy az armális kivonatában tollhibának tartatik Dávid említése Gáspár helyett, ez utóbbinak fiáúl tétetvén Dávid e táblázaton.
Gáspár.; György 1635.; Gáspár 1635.; Dávid (galgói Rácz Mária); Mihály 1635.; I. Ferencz; I. Sámuel 1755. Torda megyében; I. István 1755.; II. György 1755. Túrban lakott (Jobbágy Kata); II. Sámuel 1786.; Elek 1786.; Zsigmond ügyvéd 1786.; József 1755. Tordán.; II. Ferencz 1786. Magyar országba telepedett.; II. István 1816. 1823. Gömörben Hajnácskőben gazdatiszt.
Ez ágon Dávidnak fia Sámuel és István 1755-ben birtokosok Torda megyében Felfalu, «»Radmoczája és M.-Jára helységben adományos jogon. Fiaik 1786-ban osztoztak meg. Sámuelnek fia II. Ferencz Magyar országba telepedett, fia II. István e század első tizedeiben Gömör megyében Hajnácskőben volt gazdatiszt; Torda vármegyétől 1816. máj. 26-án kivett nemesi bizonyítványát 1820. jun. 12. Gömör, 1823-ban pedig Nógrád megyében hirdetteté ki. *
Nógrád megyei 1823. évi jegyzőkönyv 557. sz. a.
Úgy látszik – a táblán álló I. István maradéki éltek a kovásznai predikátummal, legalább 1815-ben Torda megyében Kovásznai Vajna Zsigmondot találjuk mint e megye tiszti ügyészét.
Egy harmadik ágat a XVII. század első felében szintén Pávái Vajna I. János és I. Tamás emelnek föl, ezek Mikes Mihály, János és Pál notáján a fiscusra szállt jobbágyok lévén, 1638-ban idősb Rákóczy György által nemesítettek meg, Pávai házuk és telkük is mentesítvén. Ezek családfája ez:
Vajna N.; I. János 1638.; I. Tamás 1638.; Márton 1659.; II. Tamás 1752. (Bodó Zsuzsa); II. János.; Sándor † 1755.; György.; III. Tamás 1786.
1659-ben Mártont Mikes Kelemen támadja meg, de I. Rákóczy György az impetitiot cassálja és nemességében és adományában megerősíti.
II. Tamás 1752-ben Páloson és N.-Borosnyón jobbágyot cserél. Fia Sándor 1755-ben nemességét igazolja. II. Jánosnak, ki neje után Altorján és Borosnyón birtokos volt, fiai 1786. april. 3-án producálják nemességöket.
1660. sept. 28-án a Háromszéki lustralis gyűlésen Maxán jelen voltak Vajna Gáspár és Miklós.
Háromszék lustralis könyveiben, az 1635. éviben, találjuk Páván, mint nemeseket: Istvánt Uzonban, Tamást, Andrást, Györgyöt, Gáspárt és Miklóst, és Mihálynak özvegyét. 1681-ben lustrált Vajna András.
1684-ben M.-Váradgyán birtokos Pávay Ferencz.
1690-ben Vajna Orbánt Zágonban Mikes Pál Tököly hive levágatta. *
Cserey M. Historiája 210.
1694-ben Vajna István nemes ember Kálnoki Péterrel követségben járt Törökországban. *
Török Imre naplója. 1693–94. Kiadta a m. tud. akadémia 635. lap.
1770-ben Páván V. László és Zsigmond nemesek.
1770-ben Zágonban találjuk mint nemeseket: Vajna Ádámot, Gábort, Jánost, Józsefet, Miklóst, Istvánt és Orbánt.
1771-ben élt pávai Vajna Gábor, kinek második nejétől Bartha Judittól fiai: László és István, amannak neje lőrincz-révei Koncz Mária, emezé Lőrincz-révei Koncz Éva.
Nevezetes tagja volt a családnak Vajna Gábor, született Erdélyben 1747-ben. Kadetnek állván, 1768-ban a m. kir. testőrségbe lépett, innen székely huszár és 1787-ben kapitány lett. A török háborúban vitézűl kitüntetvén magát, 1788-ban őrnagy lett, és M. Terézia rendét kapta. Meghalt 1793. dec. 10-én.
Többeket találunk még a pávai Vajna családból, kiket e táblázatokra illeszteni nem tudunk, ilyenek:
Antal 1794-ben Alsó-Fejér várm. főbirája, tán az, ki az enyedi collegiomnak is jótévője, és kinek özvegye maradt Horváth Borbára és gyermekei.
Dávid 1794-ben kormányszéki titkár, Dániel ugyan ott akkor irnok. László 1794-ben dulló Háromszékben. István 1794-ben törvényszéki ülnök Háromszékben. Ferencz 1794-ben fő biró Alsó-Fejérben (csupán Pávay néven).
Mária; János; Czeczilia Fekete Károlyné. Régebben Kata Apor Jánosné, Éva Imecs Pálné, továbbá más két Vajna leány Imecs Antalné, és Imecs Ferenczné. Mária 1816. Tompa özvegye, Anna 1827. Fülöp Antalné. Zsuzsa Deáky Györgyné.
József 1815-ben Orbai szék törvényszéki ülnöke. 1830–34-ben József, kinek neje Kovács Róza stb.
A „Pávai“ előnéven kivűl más predikátumokkal élő Pávai Vajna családokat is találhatni Erdélyben.
Illyen a dézsi Vajna család, melyből Pávay Dávid II. Rákóczy Györgytől Dézsen a Kodori utczában egy házat kap adományban Hatvani István magvaszakadtán, akkor Dávid dézs-aknai kamarai ispán volt. Ez adományt megerősíté Barcsay Ákos is. Azonban a fejérvári káptalanban az eredeti adománylevélben Dávid helyett állítólag Pál van. 1652-ben találjuk még dézsi Vajna Dávidot.
1679-ben Pávay Dávidot és Sámuelt Kis-Debreczen.
„Márkosfalvi“ előnevet viseltek a Vajna családból Háromszéken Markosfalván lakozók, 1770-ben élők ú. m. Ádám, Elek, András, továbbá Gábor és Miklós, kiknek ekkor özvegyeik éltek.
Kovásznai előnéven találjuk 1815-ben Zsigmondot Torda vármegye ügyészét.
Úgy látszik azonban, hogy mind e külön előnevű Vajna családok egy törzsből és pedig Páváról eredtek.
