Várady család. (N. Szelezsényi és dicskei)
Bars, Nyitra, Pozsony, Pest megyében birtokos. Megkülönböztetésűl más ily nevű családoktól, ősi birtokaikról nagy-zselezsényi és dicskei Várady-aknak nevezhetjük. Törzseűl azon Várady Gáspárt írják, ki 1597-ben hadi élelmezési biztos volt. * Fiai I. Ferencz, I. Mihály és I. Pál 1640. mart. 21. Bécsben kelt czímeres nemeslevelet kaptak III. Ferdinánd királytól, mely azon évben (feria 5. proxima post divisionem Apostolorum) Nyitra vármegyében kihirdettetett.
1597. évi 25. törv. cz.
A család leszármazása * következő:
Családi közl. szerint.
I. tábla.
Gáspár 1597. élelmezési biztos.; I. Ferencz 1640. czím. levél 1644. adom. szerző.; I. Mihály 1640. 1648. (Bese Margit); Pál 1640. közszerző; II. Ferencz Dicskén.; II. Mihály 1648. (Szakállos Kata özvegy 1682.); III. Ferencz Dicskén 1714. (Vass Judit) özv. 1719.); I. István Kis-Hinden 1682–1714. Folyt. II. táblán.; IV. Ferencz Bars v. pénztárnok 1756. (Botka Bora); Kata (Mészáros Pál 1721.); Mária (Nehéz Fer. 1721.); Teréz (Bajcsy János); V. Ferencz jószág kormány. 1756. public. (Ordódy Márta); II. János gr. Pálffy praef. (Csiba Julia); I. Sándor Bars v. főjegyző (Sándor Kata); I. Antal jezsuita bajmóczi prépost. †; IV. János insurg. kap. tbiró, Endréden. (Ordódy Teréz); Teréz (Akács János); Magdolna (1. Zavodszky Fer. 2. Hoffmann); Julianna (Moserné); Mária (Pokorny); Amália (Rákóczy József); V. János sz. 1817. Léván ügyvéd (Domonkos Karolina); Antal † (Kenessey Mária); Antal sz. 1853.
II. tábla.
I. István, ki az I. táblán. Kis-Hinden 1682–1714.; VI. Ferencz Zsitva Gyarmaton; I. János Dicskén és N.-Szelesényben (1. Huszár Erzse 2. Komáromy Erzse) Folyt. III. táblán.; III. Mihály Egerbe ment.; Gergely Dicskén.; Mihály Verőcze megyében tiszttartó.; László (Lendvay Boris); István katona elesett.; Erzse (Csekey Imre); Antal (Lendvay Erzse); János; József (Nehéz Verona); Bora (Bogyó István); Pál (Nehéz Lenora); Elek (Komáromy Kata); János sz. 1783. † 1839. benczés rendi tanár és pap.; Károly plébán.; Teréz.; Bora (Komáromy Miklós); Erzse † (Lüley Arnold); Mihály.
III. tábla.
I. János, ki a II. táblán. Dicskén és N.-Szelezsény (1. Huszár Erzse 2. Komáromy Erzse); 1-től István N.-Szelezsény (Molnár Bora); III. János szombathelyi kanonok sz. 1752. † 1810.; Kata (Mészáros Andrásné); 2-t. Elek cs. kir. udv. tan. sz. 1757. † 1850. (Weiszmayr Teréz); I. Imre sz. 1762. † 1848.; Teréz (Nehéz Imre); I. József czimz. püspök sz. 1770. † 1857.; Bora (Raffay Pál); Verona (Rácz László); Apollónia (Kegly N.); Anna (Gazdag N.); Mária sz. 1796. † 1808.; Albertina sz. 1798. † 1805.; II. József sz. 1800. k. udv. tan. (1. Troyer Ercse 2. Lavocatori Sylvia); Kornél Verebélyi kir. só-árnok sz. 1801. (Wolf Magdolna); Elek sz. 1803. † 1805.; Imre sz. 1808. † 1821.; Mária T. sz. 1810. † 1820.; Ottó.-El. sz. 1825. †; Imre sz. 1827. ny. husz, főhadn.; Kálmán sz. 1829. †; Kornélia sz. 1831. (Rudolf Robert cs. k. kapit.); Lajos sz. 1832. †; Camilló sz. 1834. †; Angelika sz. 1835. † 1851.; Elek sz. 1831. † 1833.; Mária sz. 1832. † 1848.; József sz. 1833. † 1835.; László sz. 1834. † 1842.; Ilona sz. 1836. † 1839.; Erzse sz. 1838. † 1856.; Ilona sz. 1839. (Pászthory Sándor); 2-tól Sándor sz. 1849.
A czímerlevélnek főszerzője Várady I. Ferencz 1644. évi jun. 6-án Bécsben kelt adomány levélben Nyitra megyei Mező-Keszi, Babindal, A. és F. Csornok helységben fekvő részjavakra, szőlőkkel, Mező-Kesziben fekvő majorsággal Fáncsy Pál hűtlenségi bélyégén adományt nyert, melyekbe a nyitrai káptalan által be is iktattatott, azonban az iktatásnál ellent mondás történt. Ferencz magtalanúl halt el. Testvére
I. Mihály, a közszerző, 1648-ban nejével Besse Margittal és fia II. Ferencz és II. Mihály neveikre is Sarovics máskép Szabó Ferencztől és Mihálytól megszerzik a malomszeghi birtokot curiával és malomjoggal Botka István szomszédságában, mely részőkre a nyitrai káptalan előtt be is vallatott. E két fiú közűl
II. Mihály 1682-ben már nem élt, midőn özvegye Szakállos Bora, fiai Várady III. Ferencz és I. István nevökben is a malomszeghi birtok fele részét Barmos Istvánnak elzálogítja. Utóbb fia nevezett III. Ferencz, ki Dicskén lakott, 1697-ben malomszeghi nemes telkét szintén eladta Komjáton lakó Tóth Jánosnak és nejének Pásztor Ilonának, és 1714-ben erre nézve szavatosságot vállalt. Erre testvére is I. István, ki Kis-Hinden lakott, 1698-ban malomszeghi részét szintén elzálogítá Kis-Komáromy Istvánnak.
III. Ferencznek 1719-ben özvegye Vass Judit fiának IV. Ferencznek, úgy az I. István árvainak is nevében a malomszeghi birtokot kibocsátja, és a zálog összeget felveszi. Ugyan csak Vass Judit 1721-ben Verebélyen kelt levelében néhai férje által az Uj-Bányán elveszett nemeslevél megszerzésére hagyott öszvegen kivűl halála esetére utánna maradandó pénzek felosztásáról gyermekei részére rendelkezik. 1724-ben jan. 26-án Dicskén kelt levelében Vass Judit elismeri, hogy háza elégvén, fia IV. Ferencz pénzét uj háza felépitésére elköltötte és egyébként is élt segélyével, mely örökségén felűl neki kiadandó leszen. III. Ferencznek nevezett fián IV. Ferenczen kivűl a táblán látható két leánya is volt. Említett
IV. Ferencz Bars vármegyénél 30 éven át haláláig hívataloskodott, 1756-ban már pénztárnok volt, élt még 1767-ben is. Nemességét unokatestvéreivel VI. Ferencczel, I. Jánossal, III. Mihálylyal és Gergellyel együtt 1756-ban Bars megye előtt igazolta. Neje Botka Györgynek Sidó Máriától leánya Botka Borbála volt, kitől gyermekei voltak: 1. V. Ferencz, ki miután mint gróf Pálffyak jószágai directora Pozsony megyébe költözött, 1767. mart. 14-én Bars megyétől ismét nemesi bizonyítványt vett ki, és azt Nyitra megyében 1778. jan. 19-én hirdetteté ki. Utódai nem maradtak. 2. II. János szintén gróf Pálffyak Praefectusa volt. 3. I. Sándor, kiről alább, 4. Antal, előbb jezsuita, utóbb bajmóczi prépost. Ezek közűl
I. Sándor Bars megyét mint al- és főjegyző 14 évig szolgálta, utóbb táblabiró volt, és alispánságra is kijelöltetett, mint ezt Bars megyének 1792. oct. 12. oklevele igazolja. Nejétől slav. Sándor Katalintól két leánya és egy fia maradt: IV. János, ki táblabiró és 1805-ben insurgens kapitány volt, birtokos Endréden, Vezekényben, Dereszlényben és Kis-Sallóban. Nejétől Ordódy Teréztől a táblán látható gyermekei közűl V. János ügyvéd Léván, 1849-ben honvéd őrnagy volt. Neje Domonkos Karolina Baromlakról.
A másik ág, II. Mihálynak fiánál I. Istvánnál vált el. I. István, kiről már szólottunk, 1719-ben már nem élt. Lakott Kis-Hinden és birtokos volt Babindalon is. Fiai – mint fölebb említők – 1756-ban Bars megyében produkálták nemességöket. Ezek közűl I. János, kiről alább, (és a II. táblán) és Gergely ismét külön ágat alkottak.
Gergelynek, ki Dicskén lakott, fiai közűl Mihály Verőcze megyében csepíni Adamovich tisztartója volt; másik fia István mint katona a háborúban agyon szúratott. László és Antal utódai a táblán láthatók.
I. János, ki 1756-ban Bars megyében produkált, Dicskén és Nagy-Szelezsényben birt, két rendbeli házassága által ágát (mint a II. táblán látható), máig terjeszté. Fiai közűl III. János szül. 1752. mint szombathelyi kanonok 1810-ben halt meg, I. Imre, előbb a sz. Pál remete szerzet ujoncza, majd insurgens és táblabiró, 1848-ban halt meg; I. József szül. 1770-ben, meghalt 1857-ben mint szombathelyi nagy prépost és ansari czímz. püspök, és végre Elek, kinek ága máig él. Nevezett
Elek szül. 1757-ben jun. 17-én Verebélyben, kereszteltetett Dicskén. 1782-ben a m. kir. udvari kanczellariánál kezdte hívatalos pályáját, 1788-ban már helyt. tanácsi hivataltiszt, majd fogalmazó, hol kitünő szolgálatokat tévén, és jeles tehetségeit kimutatván, 1808-ban a belső titkos cabinetben titkár lett, és főleg a franczia háború ideje alatt fáradhatatlan szorgalma, ébersége, serénységgel párosúlt tapintata által szerzett érdemeinél fogva 1814-ben a Leopold rend keresztjét nyerte, majd végre a háború után a congressus és békekötések alatt mutatott roppant érdemeiért kir. udv. tanácsos lett, és végre 1825. octob. 14-én Bécsben kelt czímeres levélben előbbi, még főlebb említett ősei által III. Ferdinand királytól 1640-ben nyert nemességében ujolag I. Ferencz király által is, nejétől Weismajer Teréztől született József és Kornél fiaival és ezek utódaival egyetemben megerősítetett, mely nemes levelet 1826-ban aug. 30-án Bars megyében is kihirdettetett. Már az előtt, még 1806–1807-ben testvéreivel Imrével és I. Józseffel nemességét Bars megye előtt törvényes uton is igazolván, arról 1814. dec. 12-én, és utóbb 1817. sept. 3-án bizonyítványt vett ki. Birt atyja után Nagy-Szelezsényben és Dicskén, ezekhez szerzé verebélyi jószágát. Meghalt 1850. január 30-án kora 93. évében Budán. Fiai közűl az ifjabb
Kornél szül. 1801-ben, a m. kir. udv. kincstárnál hívataloskodott, mint só-árnok, jelenleg osztályba kapott dicskei és verebélyi birtokát kezeli, és ez utóbbi helyen lakozik. Nejétől Wolf Magdolnától (szül. 1802. † 1861.) a táblán látható gyermekei vannak. Testvér bátyja
II. József szül. 1800-ban. A bécsi Terezianumban végezvén tanulmányait, és 1824-ben ügyvédi vizsgát tévén, a m. tengerparti kormányszéknél kezdte mint tiszteletbeli fogalmazó hívatalos pályáját. Fiume városa és kerülete patriciusának és a város kapitánysága itélő széke ülnökének, utóbb 1809-től 1822-évig részint a franczia, részint az osztrák kormány által folyamatba tett, de Fiuménak magyar országhoz kapcsolásákor még végképen el nem itélt perek végleges eldöntésére alakúlt fiumei feltörvényszék ülnökének neveztetvén ki, 1827-ben kormányszéki és elnöki titoknok, 1828-ban azon felűl kormányszéki iroda-igazgató lett, 1830-ban helytartó tanácsi, és 1832-ben az udvarnál titoknoknak neveztett, 1846-ban pedig referendarius lett. 1848-ban a fiumei kikötő hová építése ügyében mint kirt. biztos Fiuméba küldetvén, felsőbb helybenhagyás reményében azonnal a mostan meg lévő kikötő építését elrendelé. István főhzg. nádor által ugyan 1848-ban a nemzeti hitelintézet elnöki hívatalára meghivatván, a közbe jött események következtében e pályán nem működhetett, és 1850. év elején hosszas, érdemteljes és hazafias szolgálata után nyugalomba lépett. Fiuméban tartozkodása alatt a nzti muzeumot sok ritka, szárított déli növényekkel, száraz földi és tengeri kagylókkal, és hűllőkkel gazdagította; mint a m. kir. kanczellaria titkára pedig a jelzálog rend és hitelintézet ügyében a Buda-pesti Hiradóban több czikk sorozatban jeles értekezéseket közlött. Első neje aufkircheni Troyer Erzsétől (szül. 1808. mhalt. 1841.) gyermekei elhalván, második nejétől Lavocatorí Sylviatól (szül. 1819.) egyetlen fia Sándor él, mint a táblán látható.
Czímerök – mint fölebb a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában zöld téren aranynyal diszített vörös ruhás magyar vitéz, jobb kezében zöld koszorút, bal kezével pedig magyar főveget tartva, fölötte balról arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez egészen hasonló magyar vitéz emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös.
