Várhegyi család.
Várhegyi család.
Hazánkban e család alapítója Du Mont de Beaufort Ágost, (szül. Bouchain 1748. jul. 17-én) ki mint a cs. kir. főszállás-mesteri táborkarnál alezredes 1794. octob. 9-én I. Ferencz római német császár és magyar király által római n. sz. birod. nemességre emeltetett, és kivánságára franczia hangzású neve „Perg von Burgberg“-re változtatott. Utóbb már mint nyugalmazott ezredes úgy atyja érdemeiért, ki a franczia udvar részéről Bécsben ügynökösködött (negotiator) valamint saját, 1767–1797-ig viselt katonai szolgálatiért 1829. nov. 6-án Bécsben kelt oklevélben I. Ferencz királytól magyar honfiusitást és igy magyar nemeslevelet nyert, mely 1831. april. 27-én Hont megyében, 1840. sept. 9-én Pozsony vármegye előtt is kihirdettetett és időközben az 1836. évi országgyűlésen a 47. törvény czikkben is elfogadtatott. Meghalt 1835. mart. 30-án Währingben. Nejétől Bellesini Ferencz leányától Bellesini Teréziától, kit még kapitány korában Bécsben 1783-ben vett nőűl, a táblán látható öt gyermeke született, kik közűl a legidősb II-ik Ágost (szül. 1784. Bécsben) már 1829-ben a cs. kir. hitelpénztár egyik jubilalt beszedője lévén, nov. 25-én I. Ferencz királyhoz báróságért folyamodott, felhozván igénylő érdemeit a M. Terézia rend megnyerhetésére, főleg egy, nagyatyja Du Mont * állítólag báró és bécsi franczia ügynök részére M. Terézia által 1753-ban kiadott útlevél alapján; azonban 1830. 5-én kelt cs. kir. hátirattal az igényelt családi egykori báróság törvényes beigazolására utasíttatott.
Szerencsém volt a család nagy gonddal, de legtöbbnyire csupán történeti könyvekből vett hiteles másolatok alapján 1230-ik évig fölvitt származási fáját a hivatkozott kivonatokkal együtt átnézhetni. Ezek közt az 1753. évi útlevelet, melyben azonban keresztnév nincs, mellőzvén egyéb észrevételeimet.
Mielőtt a család legutóbbi származási fájára és tagjainak megemlítésére térnénk, megemlítendő, hogy a család törzsőseűl a Guillaume trieri érsek munkája 137. lapja szerint 1088. évben a keresztes hadban részt vett Drogo du Montot kereste ki, továbbá a következő: a) Marquis de Mont de Gages (marquis 1758. óta.) b) Báró du Mont de Fleury (báró 1826. óta.) c) De Mont de Buret, és d) Baron de Mont de Beaufort (1690. óta) családokat mind azon egy nemzetség ágainak igényelvén, családfáját egy, 1230. évben élt Jean de Mont Chevalier de Hestre őstől számos külföldi családtani könyvek és kéziratokból hitelesen kiíratott adatok alapján szerkesztve szakadatlan nemzedéki lánczolatban hozza le. Minket azonban e leszármaztatás, mely hazánkon kivűli történetekbe vág, nem érdekelvén, és igy annak történeti itészetébe sem avatkozván, azt mellőzve, még csak azt érintjük meg, miszerint a család nemzetségi okiratúl megszerzé a spanyol Simancasi levéltárból azon bárói diplomának hiteles másolatát is, mely szerint Du Mont Andre v. Antal franczia 1620. jun. 25-én kelt franczia okmányban Madridban báróságra emeltetett, és melynek levéltári mása az említett levéltárban Negociado Estado secretarias provinciales Flandres nevű könyvben, mely most Antiquo espatentes nevet visel, – a simancasi archivumban található, és mely szerint erre 1688. jun. 15-én spanyol báróság is adatott.
A család minket illető és biztosabb származási rendje Du Mont Miklós-Józseffel kezdődik, kinek De Breda Jankától fia Du Mont Beaufort Ágost alezredes és 1829-ben magyar honfiusítást nyert, a következő családfát alapítá:
Ágost sz. 1748. † 1835. alezredes (Bellesini Teréz); Erzsébet (Wiesner Józs. kabineti hív.); Ignácz cs. pósta ellenőr Währingben † 1830. (Iblaker Erzse); Antal sz. 1786. † 1818. hadnagy.; II. Ágost sz. 1784. † 1862. állami pénztárn. (1. Horner Teréz † 1819. Gráczból 2. Scherempergi Graff Luiza); János sz. 1797. † 1830. vadász hadn.; III. Ágost sz. 1813. ny. őrnagy (Szibenliszt Laura); 2-tól Lajos-Józs. sz. 1821. gensd. főhadn. és érd. rend. Váczon (báró Fullon Norbec Anna); Fridrik sz. 1825. had. és testőr † 1848. Trevisónál.; Albert sz. 1830. honv. hadn. † 1848.; Móricz sz. 1831. † 1834.; Rudolf sz. 1835. hadnagy.; Klementina sz. 1842. (báró Fullon Norbec Kár.)
II. Ágostnak két rendbeli házasságából tizennégy gyermeke származott, első nejétől Horner Teréztől születtek: 1. János-Antal szül. 1817. 2. Kata sz. 1816. meghaltak; 3. III. Ágost szül. 1813-ban sept. 13-án, őrnagy a 40. zászlóaljban. 1853-ben nőűl vette Füssről Szibenliszt Laurát, és 1861-ben nyugalomba lépett; a második házasságból Scherempergi és ratstadti Graff Luizatól származtak: 4. Luiza szül. 1820. † 1823. 5. Lajos-Józs. szül. 1821. jul. 8-án. 1848-ban mint honvédhuszár főhadnagy Világosnál capitulált, innen a 4-ik huszár ezredbe besorozott közlegény, majd előlépés folytán Schlick tábornagy segéde, végre gensdarme főhadnagy Váczon, és az osztrák katonai érdemrend keresztese, 1860-ban nőűl vette báró Fullon Norbec Annát. 6. Mária sz. 1823. neje Ballatschano János oláhországi logothetnak. 7. Fridrik szül. 1825. hadnagy és volt testőr, utobb mint önkénytes elesett Trevisónál 1848-ban. 8. Charlotte sz. 1826. Kosse Ottó neje Berlinben. 9. Jozefina sz. 1828. 10. Albert sz. 1830. mint a 3-ik honvéd zászlóalj hadnagya elveszett Sz.-Tamásnál 1848-ban. 11. Móricz szül. 1831. † 1834. 12. Anna szül. 1834. 13. Rudolf sz. 1835. hadnagy a Gyulay ezredben. 14. Klementina szül. 1842. neje báró Fullon Norbec Károlynak 1863. óta.
A család czímere arany pólya által vízirányosan két részré osztott paizs, a felső kék udvarban ékezett szelemen alatt liliom, két oldalról fölebb arany csillagok láthatók; az alsó kék udvarban zöld téren négyszegletes kövekből épült vártorony és annak tetején pánczélos kar kivont karddal szemlélhetők. A paizs fölötti sisak koronáján öt strucztoll leng a két szélső arany, a két belső kék, a középső ezűst. A paizs körűl szokásos foszladék hullámzik, és alúl családi jelszóúl: „Pro Rege et Fide“ olvasható.
