Végh család. (Nyéki.)
Végh család. (Nyéki.)
Nem csak a Végh nevezetű családok között, de különben is egyike legrégiebb nemzetségeinknek, mint a melynek első hiteles nemes levele a XII. századból való, és máig is a család kezében létezik, daczára, hogy a család ősi fészkébe maradva, vagy folyton főleg mezei gazdálkodással foglalkozva, a megyei középrendűségén sem emelkedett fölűl.
A család ősei a XII. század előtt a pozsonyi királyi vár szolgái voltak, midőn közülők Ombol, Káló, Özény, Pető, Vakod, Mikó, Nomcsa, Endre, Szerecsen, Péntek, Juna, Kesznel, Mata, Cseke, Murolya, Szár, Munka, Pető, Juna, Fancsol, Nicsó, Aricsoly nevűeket III. István király 1165. évben kiadott oklevelében a vár szolgálat alól fölmentvén, azon várban szent István alapította nemesség sorába emelte. * Ez oklevél a nemzetség egyik ágánál maig is megvan, és ez azon levél, mely többször és legközelébb is még kevésbé vizsgálók által sz. István eredeti oklevelének tartatott, azon okból, mert IV. László királynak 1284. évi átiratában nevezett István király „szent“-nek neveztetik, * holott az első okmányban István király (a III-ik) magát Geiza király (és nem vezér) fiának nyilván megnevezi, és különben is az okmány kelete minden kétségen felűl hitelesen kimutatja az adományozó király kilétét.
Lásd az oklevelet kiadva jegyzetekkel Fejér Cod. dipl. tomo V. vol. 3. pag. 253–258.
E tévedés tartott e század első feléig, úgy, hogy minden fölebbi királyi megerősítő és átiró levelekben az első kiváltságlevél sz. István által kiadottnak is neveztetett, az eredeti levél világos tartalmának ellenére, főleg IV. László király oklevelének téves kitétele után, sőt még nem csak II. Mátyás király 1609. évi új kir. adománya, de Pozsony megye a mult századi nemesi vizsgálatkor is ezen tévedésben maradt. Megczáfolta e tévedést Gyurkovics Gy. a Tudományos Gyűjteményben az eredetiből, hasonlóan Fejér György a Cod. dipl. id. helyén, ki 1805-ben szintén látta az eredetit Nyéken a családi levéltár őrzőnél Nagy Ferencznél.
Nevezett ősök ekképen a vár szolgálatból vár-nemességre emelkedvén, utódaik már Pozsony megyei Csallóközben birtak fekvőségeket, midőn ezen utódok közűl 1284-ben a többi rokonság nevében is Márton, Bala, Jakab, Marczel, Elek, Simon, Pál, Váró és Pető III. István királynak 1165. évi kiváltság levelének átiratását és megerősítését IV. László királytól is megnyerték. 1298-ban ismét megerősíté azt III. András király is Vörös (Rufus) Péter Jakabnak fia, Márk Mártonnak fia, Marczell Jurinak fia, mindnyájan Nyéki-ek részére. Megerősíté 1349-ben I. Lajos király is.
Időjártával a nemzetség a családnevek fölvétele és megállandósítása után négy külön nevű nemes családra oszlott fel, így eredtek abból a 1. Méhes, 2. Kóssa máskép Zeke, 3. Nagy, és 4. Végh nevű családok, mindnyájan nyéki birtokosok Nyéki előnévvel. Már 1609. aug. 14-én II. Mátyás királytól e négy család képviselői névszerint Méhes Balás Pozsony megyei esküdt és fia István, Kóssa Gáspár, és testvére György és ifjabb Kóssa máskép Zeke György, Nagy Albert és György, Végh Balás, Jakab és Gergely részére új királyi adományképen az előbbi királyi okleveleket megerősíté.
1715-ben a pozsonyi káptalan által III. István és András okmányait átiratták Méhes Balás, Kóssa máskép Zeke Gáspár, Vígh (máskép Fröhlich) Ferencz és Nagy Mátyás.
Ezek szerint a Végh családból 1609-ben éltek Balás, Jakab, és Gergely, és 1715-ben Ferencz, kinek a Pozsonyi káptalan átiratában neve hibásan Vigh alakban, sőt még németesítve is, eléfordúl; holott az mindég Végh-nek iratott és hangzott. E Ferencz igazolta nemességét Pozsony megyében az 1722. év tájbani nemesi vizsgálatkor is.
Idővel a nyéki Végh család egyes tagjai a Nyéki birtokból elszakadtak másfelé is, és egyesek egyéb birtokaikról is neveztettek, főleg ha azon néven egyszerre többen éltek, így találjuk már szintén a csallóközi birtokosok közt apácza-szakállosi Végh Istvánt Komárom megye szolgabiráját 1521-ben a Beke Ferencz és Nagy Balás részére a pannonhalmi sz. Benedeki convent iktatási jelentésében Lögér pusztára nézve. – Valószinüleg e család ivadéka volt Végh máskép Deák Mihály is, 1655-ben Pozsony megyei alispán. – Végh Gergely 1597-ben a törökök ellen harczolt. *
Istvánffy 1685. évi kiadás 457. lap.
A családnak egyik ága Nógrád megyébe szakadt, hol utódai a Szalma-Tercsi pusztán szerény birtokrészükön gazdálkodnak. 1755-ben a nógrádi nemesek összeirásában a jövevények sorában találjuk Végh Józsefet Szécsényben. Ez lehetett a beszármazó. Ennek utódaiból egy ágat mutat a következő táblázat:
István (Ficsór Francziska); László.; Imre.; Lajos.; Erzse (Géczy Bertalan); Teréz.; Róza.
Végh családi néven ismeretesek még, de nem merem e család közé sorolni a következőket: Végh Ambrus deákot, ki 1548-ban Sárospatak várnagya volt. * Weegh Lászlót, ki 1788-ban a szalavári convent jegyzője volt, és czimerűl pecsétén ez állott: a függőlegesen két felé osztott paizs jobb oldali udvarában egy hármas fog, a baloldali udvarban magyar vitéz jobb kezében kivont kardot, a balban levágott török fejet tartva.
Pray, Annales V. 417.
