Wesselényi család. (Hadadi, báró.)*
Wesselényi család. (Hadadi, báró.)*
Régi magyar nemzetség. Eredetét némely genealogusok * (ama még most is szokásos szenvelgésből) külföldön, névszerint Csehországban keresik, mert ott tudnak egy Wesseling nevű helységet, mely a gr. Paar családé, és melylyel a hasonlatosság tág utján szófejtegetők a Wesselényi nevet igyekeztek összekötni. Már a múlt században lábra kapott e fonák állítmány, sőt, hogy a család is igy tartá, mutatja báró Wesselényi III. Istvánnak Zsibón 1729. sept. 17-én egy tudóshoz * irt levele, melyben családját morva eredetűnek mondja és állítja, hogy Wesselényi család Lengyel országban is van. * Én azonban ezek daczára biztosan hiszem, hogy a Wesselényi család teljesen magyar eredetű, és nevét a Nógrád megyében fekvő és már a XVI. század végén is puszta * Wesselénynek nevezett helyről, mint egykori ősi birtokáról vette. E pusztát 1603-ban is még Wesselényi Katalin Bessenyei Mihály hitvese birta a leghitelesebb adat szerint. *
Mikola Hist. geneal. 13. és Lehoczky Stemm. II. 429. stb.
Tán Timon jesuitához.
Lásd e levelet Pray Mss. tomo XX. a m. kir. Egyetem könyvtárában.
Protocol. C. Neograd. anni 1603. pag. 186. hol „bonorum desertoru Puszta Wesselény jószágh vocatorum“ alatt fordúl elő.
Protocol. C. Neograd. anni 1603. pag. 186.
Legelső, kit a családból levéltárak kutatása nélkül megnevezni tudunk, Wesselényi Farkas volt, ki 1562-ben Nógrád megyei Szécsény ostromában tünteté ki magát, 1567-ben pedig Szádvárt védelmezte. * Neje lapispataki Segnyey Dorottya volt, tőle a család következőleg * terjedt le:
Istvánffy Hist. 1687. évi kiadás 274. és 325. lap.
Kővári Erdély nev. cs. 255. és halotti beszédek, továbbá a Gyulaffy örökösök pere B. Wesselényi József és Miklós sat. fölperessége alatt.
Farkas 1562. (Segnyey Dora); I. Miklós, gyekei ág. erdélyi itélő most. † 1584. (Horváth Kata); I. Ferencz, hadadi ág. kincstárnok 1580. (Sárkándy Anna); Gáspár 1608. (Cseffey Marg.); I. István 1612. 24. (Dersffy Kata); Kata (Csáky István); I. Pál kincstárnok † 1610. (Gyulaffy Zsuzsa); Boldizsár † 1646. dobokai főisp. (Bánffy Anna); Miklós † 1643.; II. Ferencz nádor és gróf † 1667. (1. Bosnyák Zsófia. 2. Szécsy Mária); Krisztina? (Semsey György); II. István † 1656. köz.-szoln. főisp. (Lónyay Anna); Kata (Kornis Fer.); II. Pál 1657–94. tábornok (Béldi Zsuzsa); László Szendrői kapit. (Bakos Zsuzs.); I. Ádám füleki kapit. (Drugeth Kata); III. István † 1734. báró, orsz. elnök köz.-sz. főisp. (gr. Bánffy Kata); Anna (Bethlen László elv.); III. Ferencz Köz.-Szol. főisp. † 1770. (gr. Rhédey Zsuzsa); IV. István sz. 1708. † 1758. cs. k. gyal. kapit. (b. Dániel Polexina); Zsuzsi sz. 1712. † 1739. (gr. Teleki Ádám); Mária (b. Jósika Mózses); Klára †; Kata †; Bora †; Krisztina †; V. István † 1748.; Pál †; Sámuel † 1750.; 1. Kata †; 2. Kata †; Ferencz †; Polixén (b. Kemény Simon 1758.); Zsuzsi 1758. (b. Bánffy György); Mária 1758. (gr. Teleki Ádám); II. Miklós sz. 1751. † 1809. K.-Szolnok administ. (Cserey Ilona); Anna † 1807. (gr. Bethlen László); Kata.; Pál † ifjan.; Kata (gr. Rhédey Zsigm.); Zsuzsa †; II. Farkas Köz.-Sz. főisp. (gr. Bethlen Julia); Mária (Bethlen Domokos); Ferencz.; Bora †; József †; III. Miklós sz. 1797. † 1850. k.-szolnoki főisp. 1848. (Lux Anna); IV. Miklós.; Béla.
II. Farkas Köz.-Sz. főisp. (gr. Bethlen Julia); Julia † 1809. (b. Kemény Lajos); Orsolya (gr. Mikó Istv.); VI. István sz. 1770. † 1810. (b. Kemény Róza); Zsuzsa † 1839. (gr. Bethlen János); József (gr. Kendeffy Rákhel); III. Farkas K.-Szol. főisp. † 1851. (b. Bánffy Mária); Zsuzsi (ikt. Bethlen Domokos); Kata (b. Bánffy Mikl.); Ferencz Dobokai követ (b. Wesselényi Mária); István.; Róza.; Jozéfa.; Polexina irónő (1. b. Bánffy János 2. Paget János); Anna (b. Bruckenthal Mihály); IV. Farkas (gr. Kendeffy Róza); Mária (b. Wesselényi Ferencz); József.; Ádám.; Róza.; Mária.; N.; N.; Ferencz katona.; László.; Janka (gr. Karacsay Sándor)
I. Farkasnak fiai által két ág indúl még. I. Miklós már I. János király alatt hadakozott, utóbb már János-Zsigmond alatt mint Erdély itélő mestere a testvér hazába telepedett, ott 1575-ben Báthori István részéről a megbukott Békes Gáspár párthívei elleni per tárgyalásánál könyezve szerepelt. * A Fejes család magvaszakadtán nyerte a gyekei urodalmat, * mely utóbb a másik ágra szállt. Meghalt Gyekében 1584. mart. 10-én, kora 80. évében. * Fia Gáspár, unokája Boldizsár Dobokai főispán volt, ki 1646. kora 57. évében halt meg, és Mikhazára temettetett. Csak leánya Kata Kornis Ferenczné maradt, ki hogy Gyekét a Rákóczyak miatt megtarthassa, Radnótot engedte át Rákóczy Györgynek. Igy kihalt a gyekei ág.
Bethlen Wolph. Hist. II. 380.
Vöröstói G. Politicus inculpatus D. Steph. l. b. Wesselényi etc. oratione funebri celebratus 1758. pag. 17.
Mikola Hist. gen. 15. fiáúl teszi Boldizsárt; a táblán ez Kővári szerint Gáspár fia után unokájaként áll.
I. Ferencz eleintén Békes párthíve volt, ennek Nyáradtő és Sz. Pálnál 1575-ben történt leveretése után Báthori István kegyelmébe jővén, nem csak főkincstárnoka lett, de egyszersmind tőle a Hadadi urodalmat, melyről ez ág előnevét vette. Báthori István a lengyel királyságra menvén, Wess. I. Ferencz az oroszok elleni hadban kitünteté magát, ezért landskroni és ligniczi főnökké, majd tanácsossá lett, 1582-ben pedig báróságot nyert. * Neje Sárkándy Anna, Sárkándy Pál egri kapitánynak Nyáry Krisztinától való leánya volt * és innen Békes Gáspárnak sógora, ki a másik Sárkándy nővért birta nőűl. Ettől két fia maradt: I. István és I. Pál.
Vöröstói id. h. Lehoczky szerint Stemmat. I. p. 1600-ban kapott báróságot a család. Grófságot 1640-ben. Ez utóbbi adat bizonyosan téves.
Kővári szerint második neje Nyáry leány lett volna, de ez tévedés, mert a Nyáry leány napa volt Wesselényi Ferencznek.
I. István a családban meg kezdé sorát a Közép-Szolnok megyei főispánoknak, mely méltóságot a család tagjai a legutóbbi időkig majd nem fiúról fiúra megnyerték. Birta Tepliczet Trencsinben 1619-ben. * Volt szerémi bán is, * és tanács úr. Istvánnak nejétől Dersffy Katától többi közt fia volt.
Katona Hist. critica tomo XXX. p. 125.
Vöröstói G. id. h. Sirmiensi praefectura insignis.
II. Ferencz, a híres nádor, előbb Füleki kapitány és a végházak főkapitánya, utóbb 1655-től nádor, jász-kunok kapitánya, v. b. tit. tanácsos, Pest, Pilis- és Solt és Gömör vármegyék főispánja, arany gyapjas vitéz, 1646-ban Murányi örökös gróffá neveztetett III. Ferdinand által. 1659-ben kir. adományt vitt királyfalvi kastélyára és birtokára. Meghalt 1667-ben. * Első nejétől magyarbéli Bosnyák Judittól a táblán álló két fia maradt, második nejétől rimaszécsi Széchy Máriától, kivel 1645-ben kelt egybe, * gyermekei nem maradtak. Egyik fia László szendrői kapitány volt; * nejétől osgyáni Bakos Zsófiától gyermeke nem maradt, másik fia Ádám 1677-ben füleki kapitány volt, nejétől homonnai Drugeth Katától ennek sem maradt gyermeke. Igy ez ág kihalt.
W. Fer. nádor Murányba temettett réz-koporsóba, ugyan oda fia Ádám is kő-koporsóba. Lásd Visitationes C. Gömör Mss. Hevenessi tomo LX. p. 7. 222.
Pray Mss. tomo LIV. p. 93. és XX. 90.
L. arczképét Ortelius Redivivus. Norinbergae 1665.
A másik ág I. Páltól (I. Ferencznek fiától) jő le. Ez Erdély kincstárnoka volt. Meghalt 1610-ben. Neje Gyulaffy Zsuzsanna, utóbb báró Liszti Ferenczné volt. Fia maradt: II. István Közép-Szolnok vármegye főispánja, ki 1656-ban halt meg. * Nejétől Lónyay Annától, utóbb Kemény János erdélyi fejedelem hitvesétől nemzé fiát II. Pált, a tábornokot, ki a Tökölyféle bujdosók és elégedetlenek egyik főnöke volt. Élt 1654–94-ben. Nejétől Béldi Zsuzsannától * maradt fia
Katona Hist. critic. XXXIV. 315.
Cserei Hist. 90. 257. Katona XXXIV. 321.
III. István v. b. t. és kormányszéki tanácsos, kir. táblai ülnök, és Köz.-Szolnok várm. főispánja. A Rákóczy forradalom ellen volt. * 1710-ben kolosi főispán, 1716-ban országos elnök lett. Meghalt 1734. april. 28-án. * Nejétől losonczi gr. Bánffy Katától több leánya és két fia III. Ferencz és IV. István maradtak, kik által a család mai nemzedéke két ágra szakadva él.
Cserei Hist. 422. 465.
P. Apor, Synopsis Mutationum 184. kétszer választatott Erdély gubernatorává. Kővári szerint ez lett ez ágon báró-vá.
IV. István (szül. 1708.) a Vetéssy gyalog ezredben kapitányságig szolgált, utóbb a kolosvári ref. egyház ker. és iskola fő felügyelője. Meghalt 1758-ban. Nejétől vargyasi báró Dániel Polixenától (kit 1742-ben vett nőűl) tizenkét gyermeke közt maradt fia II. Miklós, (szül. 1751. dec. 9-én * ifjú korában dragonyos százados, utóbb gazda, kiben „óriási testi erő veghetetlen lelki erővel“ párosult, lovagkori jellem záblátlan indulatoskodással. Egy hatalmaskodásáért kufsteini rab. Utóbb Közép-Szolnok vármegye főispáni helyettese. Meghalt 1809. oct. 28-án. * Ő volt a kolosvári szinház egyik főalapítója. Nejétől Cserey Ilonától († 1830. dec. 13.) fia III. Miklós (szül. 1797.) atyjához jellemben, sorsban szinte hasonló. Megragadó szónok kitünő hazafi. Egy megye gyűlésen mondott beszédeért Budán négy évig politikai rab, hol szeme világát veszté. 1848-ban Köz.-Szolnok megyei főispán. Publicista és iró, a m. akademia tiszt. és igazgató tagja volt. Meghalt Pesten 1850. tavaszán. * Nejétől a polgári származású Lux Annától (ki utóbb Mocsáry Lajos neje lőn) a táblán látható két fia maradt.
Kazinczy szerint, ellenben Döbrentey szerint 1750. dec. 11-én.
Vagy oct. 25-én.
Lásd atyja és az ő kitűnő jelességű jellemrajzát b. Kemény Zsigmondtól; Csengery Antal M. Szónokok és Státusférfiak 86–185. lapok.
III. Ferencz a másik ág alapítója, szül. Szebenben 1705. sept. 6-án. 1734-től Köz.-Szolnok vármegye főispánja, már 1736-ban cs. kir. kamarás, és a nagy-enyedi ref. Collegium főgondnoka volt. 1760. lett v. b. t. tan. Meghalt 1770. mart. 25. Nejétől gróf Rhédey Zsuzsannától többi között fia
II. Farkas szintén K.-Szolnoki főispán, kinek nejétől gróf Bethlen Juliannától több gyermekei közt, mint a tábla is mutatja, – három ágon él ivadéka.
A család czímere – úgy mint azt gr. Wesselényi Ferencz nádornak 1663. évi nagyobb pecsétén láthatni, – a tojásdad alakú paizsban oroszlánfejű aranykoronás kigyó vagy sárkány, lábaival három szál kinyilt rózsát tartva. A paizst grófi korona fedi; mind ezt a metszvény itt ábrázolja. Azonban
Mások szerint * a báró Wesselényiek czímere a paizs kék udvarában vízből kiemelkedő koronás delfin, Kővári szerint női alakú koronás szirén, mely kezeivel három fehér liliomot (vagy tulipánt) tart, ugyan az alak ismétlődik a paizs fölötti sisak koronáján is. * Én itt a régi hiteles pecsét rajzát kivántam történelmi és czímertani szempontból közleni.
Lehoczky, Stemmat. II. 429. és Vöröstói idéz. Politicus inculpatus czímű halotti beszédében. Valamint Vöröstóinak gr. W. Ferencz m. és Kolosv. 1771. nyomt. beszéde előtt metszetben, úgy Adami Scuta g. XIV. is.
Kővári, Erdély nev. cs. 254. lap. Adami Scuta gent. tomo XIV. szintén koronás hableány, de nem liliomot, hanem három piros rózsát tart.
