Winckler család. (Winckelsteini.)
Winckler család. (Winckelsteini.)
Szepes és Sáros vármegye birtokos családa. Utóbbi törzse Winckhler János-Ábrahám, ki nejével Toporczin Máriával, – úgy testvéreivel Winckhler Herman, Ábrahám, András, Mátyás, Vilmos és Jakabbal együtt nemesi kiváltságaikban, – melyeket elődük Winkler Mátyás még II. Mátyás királytól nyert, – I. Leopold király által 1669. mart. 20-án megerősítettek, és ezen czímeres nemeslevelök azon évi april 6-án Szepes megye Lőcse sz. kir. városban tartott közgyűlésén kihirdetett.
A nevezettek közűl András Szepes vármegye Szombathely (Georgenberg) városában 1680-ban polgár és mészáros, 1688. városi tanácsos, 1692. biró volt. Meghalt 1711-ben, mint a szepesi XIII város – akkor lengyel uralom alatti – kiváltságos kerület grófja. 1680-ban nőűl vette Krausz András Szepes-Szombathelyi mészáros és városi tanácsos özvegyét, Kiszely Boldizsárnak leányát Ágnest, kivel következő családfát * alkotott:
Családi közlés szerint.
I. András † 1711. (Kiszely Ágnes † 1716.); Mátyás-Józs. sz. 1682. † 1719. szepesi olv. kanonok.; Zsuzsa sz. 1683.; II. András sz. 1686. szepesi kanon.; Éva sz. 1688.; I. Márton sz. 1690. † 1759. (1. Berzeviczy Zsófia 2. Raszlaviczy Julia † 1763.); 1-től III. András sz. 1712. katona.; Boldizsár sz. 1715. pap.; Kata (Tahy András); Mária (Melczer Imre); 2-tól I. Sándor † 1798. Sáros v. főűgyész (Sajghó Róza); Julia (Dessewffy Miklós); Fülöp sz. 1762. † 1812. kir. ügyész.; Julianna sz. 1765. (szinyei Merse Sándor); Mátyás-Gáb. sz. 1770. † 1849. (1. N. N. 2. Bakalár Kata); Elek sz. 1778. † 1834. (Berthóty Mária); IV. András sz. 1779. † 1843. Sáros v. főügyész (Dessewffy Zsuzsa); 1-től Anna sz. 1803. (Kummer József kassai 30-dos); Miksa Abauj v. seborvos †; 2-tól István sz. 1834. (Kossuth Ottilia); Lajos sz. 1862.; Sándor sz. 1807. † 1861. (Jekelfalussy Szidónia); Mária sz. 1809. † 1855. (Munkácsy Ferdinánd); Bertalan sz. 1818. él. (1. Semsey Mária 2. Kapy Mária); Gyula sz. 1844.; Manó sz. 1845.; Pál sz. 1850.; 1-t. Ilona.; 2-t. Ádám.; Bertalan.; Marg.-An.; Imre sz. 1814. Temesi alisp. (Radványi Paulina); Mihály sz. 1815. pap.; Ludmilla sz. 1817. (Tahy Gusztáv); Lajos sz. 1818. † 1861. Pisában.; Kálmán sz. 1819. él.; Klementina sz. 1820. (Semsey Jenő); József sz. 1823. (Máriásy Anna); János sz. 1827. él.; Antal sz. 1829. (Péchy Anna); V. András sz. 1831. (Ghillányi Mária); Benő sz. 1835. él.; Ida.; Arpádia.; Mária.; Margit sz. 1860.; Éva 1862.; József 1863.; Mária sz. 1862.; Lajos sz. 1862.
A családfa élén álló I. András szepesi kerületi grófnak két megnevezett leányán kivűl, kikről semmi tudomás, három fia maradt, ú. m. a) Mátyás-József előbb esztergomi kanonok szász Ágost-Kerestély primás oldalánál, 1710-ben már szepesi olvasó kanonok, szent-jóbi apát, egy szerencsétlen pisztoly-lövés folytán meghalt 1719-ben. b) András szintén szepesi kanonok 1720-ban. c) Márton, a Rákóczy zavarok idejében Pozsonyban tanúlt, utóbb Sáros megyébe telepedett, és a Winkler család sárosí ágának alapítója lett; kétszer nősűlt, első neje Berzeviczy Boldizsárnak Palugyay Évától született leánya Berzeviczy Zsófiá volt, kitől gyermekei Katalin Tahy Andrásné, Boldizsár Pozsony megyében Horvát-Gurában plébános, és III. András volt katona a porosz király szolgálatában, honnan 1741-ben vissza térve az Andrássy nevet viselő magyar ezredbe századosi ranggal lépett, 1771-ben mint nyugalmazott élt Majlandban, a római kapunál, sz. Lalimerius egyház kerületben, mikoron ismeretlen nevű olasz születésű, nejétől két hajadon leánya és két fia élt, ezek egyike Gáspár 21 éves velenczei szolgálatban, a másik Károly, az ifjabb, atyja mellett tartózkodott, ezeknek utódairól a családnak semmi tudomása. I. Mártonnak második nejétől Raszlaviczy Júliatól († 1763.) a táblán látható két leánya és egy fia Sándor maradt.
I. Sándor 1767-ben Sáros vármegye főügyésze volt, utóbb Magyarország felső részeiben királyi ügyész. Mint szélhűdött, nyugalmazva meghalt Sáros megyében Magyar-Raszlaviczán 1768-ban. Nejétől csik-szent-tamási Sajghó Jánosnak Semsey Katalintól született leányától Sajghó Rozáliától következő öt gyermeke maradt:
a) Fülöp, a mislyei és boroszlói tanulmány-alapi uradalmak ügyvéde, meghalt Eperjesen 1812-ben nőtelenűl.
b) Juliánna szinyei Merse Sándornak neje, ki az esztergomi káptalan Abauj megyei széplaki urodalmában gazdatiszt volt.
c) Mária-Gábor, 1809-ben a Sáros megyei nemesi felkelő seregnél százados, lakott és meghalt Abauj megyei Himi birtokán 1849-ben. Fia István szintén ott lakik jelenleg is. Ennek nejétől udvardi Kossuth Etelkától (Kossuth András egykori Zemplin megyei főjegyző utóbb tisztántúli kerületi táblai ülnök és Kácsándy Petronella leányától) fia Lajos szül. 1862-ben.
d) Elek Sáros megyei andrás-vágási birtokán lakott. Meghalt 1834-ben. Nejétől Berthóty Máriától (Berthóty Gábor és Raszlaviczy Mária leányától) három gyermeke született, ú. m. 1) II. Sándor ügyvéd Sáros megyei András-Vágáson, később Hermányban, az 1848. évi forradalmi zavarok közben elmebetegségbe esvén, meghalt 1861-ben Nagy-Váradon, hová neje Jekelfalussy Szidónia (ki Szepes megyéből Jekelfalussy Ignácznak esztelneki Jancsó Annától született leánya volt) a táblán álló három fia neveltetése végett lakását át tette. 2) Mária, mint Munkácsy Ferdinánd Sáros vm. Hrapkói birtokos neje mhalt 1855-ben gyermektelenül. 3) Bertalan, 1849. és 1861-ben Sáros vm. alszolgabiró volt. Lakik Ábrahámfalvi birtokán. Első neje Semsey Mária (Semsey Pál Sáros vm. egykori szbiró és Péchy Ilona leánya) második neje Kapy Mária, (Kapy István Sáros vm. egykori fő szbiró, főjegyző, másod alispán 1838-ban, és 1855-ben zemplíni cs. kir. megyei főnök és Bánó Amália leánya) kiktől gyermekei a táblán láthatók.
e) IV. András a Sáros megyei felkelő nemes seregben kétszer vett részt, 1812-ben Sáros vm. al-, 1816-ban főügyész 1843. évi január 14-én történt haláláig. Lakott Raszlaviczán. Neje 1813. óta Dessewffy Zsuzsanna (Dessewffy Imre Sáros megyei volt követ és alispán és Podhorányi Klára leánya) ettől 15 gyermeke született, közűlök tizenegy nagykort élt és kilencz most is él, mint következnek:
1) Imre, 1838-ban Temes megyébe telepedett, mint magán és megyei tisztbeli ügyvéd, 1848-ban ott főszolgabiró, 1849-ben másod alispán lett. A forradalombani részvéte miatt 1849. octoberben nyolcz évi várfogságra itéltetett, azt részint Péterváradon, részint Aradon tölté 1854-ig, midőn april. 16-án kegyelmet nyert. Ez után egy ideig Pesten a Margit-szigeten lakván, ennek történetét adá ki 1858-ban, midőn ismét Sáros megyébe szűlőföldére visszatelepedett, hol az 1861. évi megyei rövid életben az alkotmányos párt részén szerepelt. 1848-ban belügyministeri engedély mellett nevét felesége Radványi Paulina után (ki Radványi Miklós és murányi Kulterer Teréz leánya Temes megyéből) Radványi-ra változtatta; nevezett nejétől három hajadon leánya a táblán látható.
2) Mihály az egri fő egyházi megyében Szent-István helységben plébános.
3) Ludmilla Tahy Gusztáv Sáros megyei birtokos neje 1841. óta.
4) Lajos eperjesi hat évi tanfolyam után, a bártfai katonai növeldében negyedfél évig katonai pályára képeztetett, 1836-ban a 47-ik számú cs. kir. gyalog sorezredbe kadétúl lépett, 1844-ben lett hadnagy, 1848-ban lemondván, Velenczében a forradalmi köztársaság szolgálatába állott és maradt Velencze feladásáig. Ezután bejárta Európa, Ázsia, Afrika részeit, majd Szardiniában, Svajczban, a máltai szigeten, végre Konstantinápolyban tartózkodott, mint genfi óragyárosok megbizottja órákkal kereskedve, 1856. végén az oroszok ellen angol szolgálatba lépett. A békekötés után ismét Stambulba telepűlt és maradt 1859-ig, midőn mint alezredes Garibaldi alatt Nápolyban táborozott: a calabriai kiszállásnál, a volturnói csatában oct. 2-án, és a San-Luciói támadásnál kitűnő magaviseleteért Victor Emánuel királytól a savoyai vitézrend lovagjává neveztetett. A volturnói csatában nyert sebek folytán katonai szolgálatából kilépett. A sok baj, küzdés, fáradalom és nélkűlőzés aszkórba ejték, és bár 1861-ben az Aix les Bains gőzfürdőket használá, betegségre nem javúlt. Végnapjait közeledni érezvén, hazatérhetésért folyamodott, azonban mielőtt a kegyelem megérkezett volna, távol hazájától Pizában 1861. dec. 12-én kiszenvedett, és ott eltemettetvén, sírja honfitársai által síremlékkel jelöltetett.
5) Kálmán 1845–48-ig Sáros vm. tiszt.-, 1849-ben rendszerinti alügyvéd volt.
6) Klementina, Semsey Jenő Karácsonmezei birtokos neje, meghalt 1848-ban gyermektelenűl.
7) József, 1848. előtt Sáros vm. kerületi orvos, 1848-ban a 17. honvéd z. alj fő-, 1849-ben az I. hadtest törzs-orvosa. – Orvosi pályáját abba hagyva, mezei gazda lett, és 1858. óta gr. Dessewffy Ferencz összes javainak felügyelője, lakik Szabolcs vm. király-teleki pusztán. Nejétől (Máríássy Ágoston Sáros vm. alisp. és követ, és Merse Reginától leánya) Máriássy Anna, kitől a táblán látható gyermeke él.
8) János, 1849-ben Sáros vm. rendszerinti esküdt, 1861-ben alkotmányos törvényszéki ülnök, utóbb gyakorló ügyvéd Eperjesen.
9) Antal, 1849-ben mint a 20. h. zászlóaljbeli főhadnagy, besoroztatván a 27. sz. gyalog ezredbe, onnan váltság utján szabadúlt, és a cs. kir. ideiglenes adó-sorozati bizottságnál mérnök lett, majd Bécsben a politechnikumban a mérnöki tanokat tanúlta, 1861-ben Eperjesen ideiglenes tanár, jelenleg lakik az apai birtokban Raszlaviczán. 1861-ben nőűl vette (Péchy Jenő eperjesi cs. kir. kerületi volt tanácsos és neje Paukovich Mária leányát) Péchy Annát, kitől leánykája Marianna szül. 1862-ben.
10) V. András 1861-ben Sáros vm. rendszerinti esküdt, jelenleg tiszt. jegyző. Lak. Eperjesen. Neje Liptó megyéből Ghillányi Lászlónak és Moys Teréziának leányuk Mária, kitől fia Lajos a táblán áll.
11) Benjámin a selmeczi bányász akadémiát tanulta, és Erdélyben a cs. kir. vasgyáraknál Kudsirban lett alkalmazva, majd Bécsbe a cs. földtani intézethez beosztva, jelenleg ísmét Erdélyben a vasgyáraknál működik.
E testvérek közűl Imre, – mint említők – családi nevét Radványi-val cserélte föl, többi testvérei pedig szintén 1848-ban belügy ministeri engedély mellett nevöket Kőszeghi-ra változtaták.
Az 1669. évi nemesség megerősítő armálisban megnevezett Winkler Mátyás Pozsony megyei Dévén mvárosban lakott, 1668-ban mint gróf Concini akkori dévéni földesúr javai felügyelője. Neje kettő volt, az elsőtől (családi neve ismeretlen) születtek; a) Mátyás-Ferdinánd, b) Frigyes-Ernő, c) Anna-Elenora; második nejétől Weininger Jankától (ki 1679-ben már özvegy) született Anna-Janka kiskorú, akkor anyja gondnoksága alatt, míg az első házasságból származott és megnevezett gyermekek Mittos Pál gondnoksága alatt valának. Mátyás-Ferdinándnak fia volt József, 1789-ben budai kir. pénztárnok, kinek kétségbe vont nemessége azon oknál fogva, mert a F.-Magyar országi kir. ügyvéd Winkler Sándorral vérségi összeköttetését bebizonyítá, 1789. aug. 29-én 2506. sz. a kiadott legfelsőbb határozat alapján megerősítetett. Tán e Józseftől származik a következő ivadék:
József (neje N.?); Antal (b. Zedlitz Filippa); Teréz (hezenfeldi s friedengrundi Hermann János); Ferencz cs. k. nyug. ezredes Budán †; Kata Budán hajad. †; Julia Budán hajad. †; Filippa (keresztszeghi Szabó János); Antónia (Szebenyi Ferencz)
A táblázat szerint ezen vonal fiágon kihalt.
Voltak-e a fentebb írt Mátyás-Ferdinándnak Józsefen kivűl még gyermekei? arról a sárosi ágnak tudomása nincsen.
Az 1669. évi czímereslevélben említett János 1703-ban mint Rákóczy pártján álló százados említtetik, ki – úgy látszik – Érsekujvár ostrománál esett el, előbb Zólyom várát mint 1000 főből álló csapat kapitánya védelmezé.
1711-ben sept. 21-én Winkler András szepesi kerületi gróf özvegye Ágnes, fia Mátyás szepesi kanonok közbejártával egyezségre lépett Winkler Vilmossal, kötelezvén magát 1000 for. fizetésére, mely összeget csak ugyan anyja nevében Winkler Mátyás kanonok, Winkler Györgynek (W. Vilmos fiának) 1712. jan. 7-kén lefizette; a fölvett pénzről adott kötelezvényben György, néhai Andrást bátyjának (patruus) nevezi. Ezen Vilmosnak leánya lehetett Mária, ki mint idősb nádasi Pán János özvegye Liptó megyében Nádasfalván 1769. jul. 20-án kora 78 évében meghalt, a mennyiben tudva van, hogy nevezett W. Vilmos 1726-ban Nádasfalván tartózkodott, mint egy, Nádasfalváról öcscséhez Winkler Mártonhoz Raszlaviczára irt levele tanúsítja. Azonban Vilmos és illetőleg György további ivadékáról semmi biztos tudomás a családnál nem létezik.
Még egy ágról kell megemlékeznünk. Winklersteini (vagy magyarosan winklerkői) Winkler László Erdélyben élt, innen N.-Váradra utóbb Szabolcs megyébe Geszterédre telepedett s ott halt meg 1806-ban. Származása és a fölebbiekkel összekötetése ismeretlen, de a közös predikátum e családbélinek mutatja, és a nemeslevélben megnevezett valamelyiknek utóda lehetett. Nejétől Erős Borbalától fia János született 1768. mart. 8-án, és leánya M.-Terézia 1771. mart. 18-án, kiről azonban utóbbi adat nincs, valószinűen gyermek korában elhalt.
Nevezett János a szabolcsi felkelő nemesség ezredese volt, meghalt Györben, végrendeletében a geszterédi r. kath. egyház s paplak felépitésére 8000 ftot hagyott, mely összeget neje érkeserűi Fráter Anna lefizetvén akkori egri érsek báró Fischer Istvánnak, a kitűzött czélra fordíttatott. Gyermekei voltak: a) Ignácz-László szül. 1800. febr. 8-án. b) Victória-Mária szül. 1802. febr. 28-án. c) Anna-Mária-Bora szül. 1803. april. 9-én az Uj-Fejértói kath. egyház anya-könyve szerint, mind a három valószinűleg korán elhalván, d) Amália-Apoll.-Veronka szül. 1805. jan. 24-én, ki jelenleg mint hiripi Szuhányi Ferencz özvegye, Szatmár megyei Csengerben él, és Geszteréden most is birtokos.
A család czímere az 1669. évi armális szerint vízirányban kétfelé osztott paizs, melynek felső nagyobb udvara kék, az alsó vörös, ez utóbbinak alján háromszegű alakban ezüst rostély emelkedik a kék udvar közepeig és azon arany koronából pánczélba öltözött szakállas vitéz emelkedik, fején strucztollas korona díszlik, balkezét csipőjére helyezi, a jobbikban kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából az előbbihez mindenekben hasonló vitéz emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
