Zamaróczy család. (Zamaróczi)
Zamaróczy család. (Zamaróczi)
Trencsín vármegye egyik legrégiebb birtokos nemes családa, melyről Lehoczky téves névsorozata után Szamaróczy név alatt már e munka X. köt. 474. lapján szólottunk. Azonban a család átalában és tulajdonképen Zamaróczy névvel neveztetvén, itt van helye, hogy róla emlékezzünk. Az idézett helyen elmondottakhoz képett mintegy kiegészitésűl a következők igénylik még figyelmünket:
A család kezénél lévő uj adomány szerint a család már 1241–1261-ben birtokában volt a Trencsin várával átellenben fekvő Zamarócz helységnek.
Az emlitett okmányok szerint a család ősei Pepillanak fia Supk, Chepknek fia István, Dobinnak fia Márton, Bense és Horczina mindnyájan „de villa Zamarócz“ Sebestyén gróf és a nyitrai káptalan bizonyságaival kimutaták, hogy ők Német országi (de Theutonia) jövevény és mint szabad állású emberek telepedtek Zamár földjére, és nem tartozván semmi vár-szolgálat alá, minden hat szállástól a Trencséni főispánnal egy jól fegyverzett vitéz kiállitására köteleztettek. * Nevezetes még az 1245. évi Izdebnik és Zamárd szomszédhelységek határjárási oklevelének következő kitétele: „Deinde tendens vadit per arundinetum, ubi sunt metae de terra in capite arundineti (nádas-Ried) erectae, inde autem redit ad fluvium Vágh, ubi est commetanea terrae villae Zamárd et.“
Szontagh Dán. közl.
A fölebbiek, főleg pedig a németországi eredetnek oklevelesen kimutatható valósága (mihez némi erősségűl járúl a czímer egység is) egynél több érvet tartalmaznak amaz állitás alapjára, mely szerint a Zamaróczy és thüringi báró Riedesel család egy közös törzsnek legyenek sarjadékai. A czímer egy nádasból kiemelkedő szamárfej, a birtok helyek neveire vonatkozik.
Az idézett helyen elmondottakon kivűl a család ősei közűl ismeretesek még 1392-ból Nicolaus de Zamard, kinek nejétől Ujfalussy Margittól fia János 1411-ben élt. *
Rajcsány Geneal. I. p. 99.
Ama Miklós 1402-ben, * András 1421-ben, ifj. Miklós 1474-ben Trencsin megyei alispánok voltak, az utóbbi azon évben Zlopnay Miklóst és Jánost Chocholna helységbe beiktatá.
Lehoczky Stemmat. II. 213.
A Trencsín megyei nemesi összeirásokban találjuk a következőket: 1736-ban Lászlónak fiát Miklóst.
1748-ban József, Miklós és Pál Zamaróczon laktak.
1768-ban ugyan ott Pál, és ennek fiai József és Miklós továbbá közepső József és Mihály testvérek, mint idősb Józsefnek fiai.
1803-ban ismét Zamaróczon idősb József és fiai Flóris és István, és ennek fia Antal, azután Mihálynak fia Ferencz, majd ifjabb József és négy fia u. m. Károly, Sándor, János és Elek; végre Miklós.
1837-ben ugyan ott laktak Flóris, és fiai Ferdinánd és István, továbbá Ferencz és ennek három fia Lajos, János és Bálint, majd Miklós és ennek fia Antal. Ugyan ekkor Ivanóczon találjuk Jánost és fiait Jeromost és Lenárdot.
Ezek szerint a családnak a mult század elejéről kezdve leszármazása következő:
László; Miklós 1736.; I. József 1748.; I. Miklós 1748.; Pál 1748.; II. Jozsef 1768.; Mihály 1768.; III. József 1768.; II. Miklós 1768. 1863.; Flóris 1803. 37.; István 1803.; Ferencz 1803.; Antal 1837.; Antal 1803.; Károly 1803.; Sándor 1803.; János 1803.; Elek 1803.; Ferdinánd 1837. 1841. 1861. Trencsin vm. esküdt.; István 1837. a nyitrai püsp. r. ügyésze (b. Pongrácz N.); Jeromos 1837.; Lénárd 1837. Ivanóczon.; Lajos.; János.; Bálint.; Eduarda.
Flórisnak fiai közűl Ferdinand már 1841-ben 1849-ig Trencsin vármegye rendszerinti Esküdtje, ugyan az 1861-ben is. Testvére István a nyitrai püspöki urad. r. ügyésze szép könyvtárral bir. Nejétől Pongrácz báró leánytól született Eduarda leánya anyja bárói czímerének viselését is megnyerte.
