Zay család. (Csömöri gróf, Zay-Ugrócz örököse.)
1. számú
2. számú
3. számú
3-ik számú
Egyike azon kevés családoknak, melyeknek eredete saját levéltári oklevelei szerint ízről ízre a XII. századig hitelesen felterjed, és melynek törzsei mint már nemesek a honfoglalás korában nyerték első birtokaikat. * Eredetét a 108 nemzetségek egyikéből a Loja nemből vette. * Első hitelesen ismert törzse Ruzboid de genere Loja volt, ennek fia Lampert (filius Ruzboid de genere Loja) a XIII. század közepén élt, kire Mohornak fia Ipoly után a Dráva környékén főképen Valkó vármegyében terjedelmes jószág nézett, azonban e javak egy nagy részét IV. Béla király a Csák nemből származott Péter fiának Domokos ispánnak (Comes) adományozván, 1260-ban most emlitett Domokos Lamperttal egyességre lépett, és ennek átadta Thulman, Drauk, Lanka falvakat (Villae) Bagia és Onth között Patrimfalva egy részét, úgy Zechche falva egy részét is, melyeket egykoron Ipoly birt, viszont Lampert ezekért Uylak helységet adta által, mint ez a budai káptalan által 1268-ban átirt oklevélből kitünik.
Horvát István, Magyar orsz. gyökeres régi nemzetségeiről. 58. lap.
Fejér, Cod. diplom. tomo VIII. vol. 3. p. 60.
1299-ben élt Lampertnek fia Rozbeyd (a II-dik) ki szintén Valkó megyében volt birtokos. * E II. Rozbeidnak fia I. Péter kir. udvarnok birta már Pest vármegyében Chemer, (mostani irásmód szerint Csömör) helységet, honnan a család ősi családnevét vette.
Fejér, Cod. diplom. tomo VIII. vol. 3. p. 113.
A családnak czimerlevele egész a grófságig soha sem volt, azonban már a legrégibb időkben, mint fenmaradt emlékek és hagyományok szólanak, meg volt családi czímere, melylyel élt, s ez legrégibb alakjában, mint itt az 1. szám alatt látható, egy hosszában kétfelé, arany és ezüst udvarra osztott paizs vala, a fölött az érczsisakon arany ezüstre osztott sasszárnynyal. A XIV. században Róbert Károly idejében már e czímert bővítve használá a család, nevezetesen a paizsba egy vörös udvarba álló várbástyát, melyet egy harczos lajtorján állva, s jobb kezében égő fáklyát tartva ostromol. A paizs fölött pedig a sisakból szintén fáklyát tartó vitéz emelkedik föl, mint a 2-ik számú czímer mutatja. A többi czímerről alább szólandunk.
A család hiteles nemzékrendje * következő:
Fejér, Cod. diplom. tomo VIII. vol. 3. p. 113. és a család Zay ugróczi levéltárából közölt adatok, továbbá Lehoczky Stemmat II. 443. Rajcsány Deduc. gen. I. 120. stb.
Ruzboid de genere Lója 1196–1235.; Lampert 1267.; Balás 1260.; Mortun; Rozbeid 1299.; Dienes 1299.; I. Péter 1335. Zay de Chemer kir. udvarnok.; I. Miklós 1384.; József 1396. (Dochy Kata.); Bernát 1416.; I. János 1456. (Dorottya nemes.); Miklós †; I. László †; Kristóf †; II. Péter † 1509. (lankai Kamarás Borbála.); II. János 1494. Krakkóban tanúlt.; Mátyás †; I. Ferencz sz. 1498. † 1570. báró 1560. főispán (1. Bánffy Gara Bora † 1569. 2. Mindszenty Kata †); Apollonia (Zolthay Imre.); Magdolna (Zolthay Balás.)
I. Ferencz sz. 1498. † 1570. báró 1560 főispán (1. Bánffy Gara Bora † 1579. 2. Mindszenty Kata †); 1-től III. Péter (Poltári Sóos Klára) †; III. János (Kubinyi Dora özv. 1595.); II. László sz. 1547. † 1590. Zay-Ugrócz örököse kir. fő asztaln. (1. b. Pucheim Felicitas.); I. András 1590. (Apponyi Orsolya.); Magdolna (1. b. Balassa Zsigm. 2. Mérei Imre 1608. 3. Hosszutóthi Istv. 1609. 4. Sándorffy Miklós 1617. 5. Karvai Orlé Miklós.); Anna 1563. (Csáky Pál.); I. Lőrincz 1590. 8. török rab. (Jakussich Sára.); Bora 1590. (b. Petróczy Miklós.); 2-t. Miklós (Török Erzse.); Erzse (Palásthy Bened.); Anna 1610. (1. Sikarossy János 2. Marczaltői Miklós.); Kata (Semberi Sembery István.); II. András †; II. Ferencz (Divék Ujfalussy Éva.); II. Lőrincz 1590. † 1638.; I. Zsigmond sz. 1588. † 1649. (kürti Pogrányi Anna.); M. Anna 1638. 1. b. Rottal András 2. Plathy Ferencz.; II. Zsigmond 1629. Kaboldon meglöv. (Kazaházi Joó Mária.); III. László sz. 1624. † 1674. (1. Vizkelety Magd. 2. b. Div. Ujfalussy Judit † 1667. 3. b. Nyáry Krisztina.); Erzse (b. Balassa János özv. 1678.); IV. Péter 1651. (Sibrik Kata.); 1-től Éva (Ujfalussy János.); 2-tól III. András nádori jelölt 1681. † 1685. (1. gr. Kollonitz Ludmilla 2. b. Révay Krisztina. 3. Osgyáni Bakos Zsuzsanna.); István † 1721. (gr. Kollonicz Janka.); III. Lőrincz sz. 1651. † 1712. (1. gr. Nyáry Anna 2. gr. Kollonitz Mária Polex.); István sz. 1688. † 1689.; Ferdinand sz. 1700. † 1770. (1. Syrmiensis Kata † 1759. 2. Szent-Iványi Éva.); Teréz (b. Hellenbach Lajos.); 2-tól Sándor sz. 1665 † 1705. (1. Motesiczky Julia 2. b. Hellenbach Zsófia.); Bora (1. Rudnay László 2. Bossányi Mikl.); Anna (Vay Ádám.); Krisztina (b. Pongrácz Ferencz.); Julianna (Apponyi Tamás.); 2-tól Károly sz. 1696 † 1739. †; Mária sz. 1698 † 1770. (b. Zay Imre.)
III. Lőrincz sz. 1651 † 1712. (1. gr. Nyáry Anna. 2. gr. Kollonitz Maria Polex.); 1-től Pál elesett 1701.; Zsuzsa sz. 1681. † 1738. (1. Zerdahelyi János.) 2. b. Vécsey Sándor.); 2-tól Kata (b. Perényi Miklós.); IV. András ezredes † 1734. (b. Berényi Judit.); Ferencz sz. 1687 † 1693.; Anna Mar. sz. 1688 † 1689.; III. Zsigm. sz. 1689. aug. 13. † 1755. törökorsz. számkivet.; I. Imre sz. 1693. † 1753. nádorsági jelölt (b. Zay Mária Kriszt.); Erzse sz. 1696. † 1778. (gr. Trautmansdorf Honor.); Krisztina sz. 1697 † 1784.; IV. László sz. 1705. † 1780. adoptált Kollonicz 1722. Lásd Kollonicz család VI. köt. 304. lap.; V. Péter sz. 1735 † 1788. cs. kir. kam. evang. fő Insp. (1. b. Calisius Eleonora 2. gr. Auersperg Anna. 3. b. Calisius Ludov.); Mária sz. 1736. jul. 3. † 1812 sep t. 7.; 1-től Tamás sz. 1759. † 1760.; Péter sz. 1761. † 1767. 2-tól II. Imre sz. 1765 † 1831. cs. kir. kam. ins. alezred. 1830. gróf. (b. Calisius Mária E.); Sándor sz. 1765. † 1767.; 3-tól Lajos sz. 1776 † 1782.; Lajos sz. 1782. † 1783.; IV. Zsigmond sz. 1784. † 1806. Trencsin v. aljegyző.; gr. Károly (Miksa) sz. 1797. febr. 12. cs. kir. kam. ev. egyh. főfelügy. (1. b. Prónay Karolina 2. gr. Berényi Alojzia.); 1-től Lajos sz. 1821. dec. cs. k. kam. és kapit. (1. gr. Berényi Mária. 2. gr. Kolowrat Mária.); Albert Kár. 18. sz. 1825. jun. 22. cs. k. kapit. és szász Henr. rend irt.; Sándor sz. 1827. † 1828.; Ferencz sz. 1829. octob. 2. cs. k. kam.; Eleonora sz. 1831. apr. 3. (b. Danckelmann Achil † 1858. cs. k. kap.); György sz. 1853. febr. 27.
A családfán állók közűl a Lója nemből eredt I. Péter kir. udvarnok, 1335. körűl vette fel a chemeri Zay nevet. Kis unokája I. János a Hunyadiak korában virágzott. Ennek nejétől nemes családból származott Dorottya nevü asszonytól (családnevét nem ismerjük) több fia között II. János 1494-ben még Krakkóban tanúlt, * de utóbb mag nélkül halt el. Másik fia II. Péter pedig feleségűl véven lankai és zeleméri Kamarás * Mihálynak szentpéteri Ikurd Dorottyától való leányát Kamarás Borbálát, * ki II. Ulászlótól tetemes adomány javakat nyert, és kivel atyja lőn többi közt a család második megalapitójának I. Ferencznek. II. Péter meghalt 1509-ben. Egyik fia:
Regestrum Bursae Cracoviens pag. 17.
Lehoczky szerint: lenkai Kamarich Mihály volt. Stemmat II. p. 443. És úgy látszik, ezzel tetemes Slavoniai birtokokat járultat a családhoz.
Ki azután Stresemley Györgyhöz és ennek is halálával Gechey Jánoshoz ment férjhez. (Rajcsányi Gen. I. 120.)
I. Ferencz szül. 1498-ban. Fiatal korában, már 1526-ban részt vett a mohácsi ütközetben. 1528-ban kir. udvarnok volt, 1550-ben Eger vára várnagya, 1552-ben az akkor épűlt Szolnok vára első kapitánya, és külső Szolnok vármegye főispánja. 1553-ban a nászadosok kapitánya lőn. * Vitézsége, ügyessége, és jeles elme tehetsége még fontosabb állami szolgálatokban tünt föl, midőn 1555-ben Verancsich Antallal a török udvarhoz követségben küldetett. * 1560. jul. 1-én I. Ferdinánd király hű és fontos szolgálatiért mindkét nemű gyermekeivel és utódaival az ország bárói és mágnásai sorába emelte. (E tény által a Zay család a honunkban jelenleg is virágzó mágnás családok egyik legrégiebbike.) 1569-ben pedig Kassai és felső Magyarország főkapitányának neveztetett. Meghalt 1570. octob. 10-én. 1538-ban nőűl vévén a Garai család utolsó sarjadékát Garai Bánffy Lőrincznek pakosi Paxi Annatól * született leányát Garai Borbalát, kivel a Garayak összes birtoka jogszerűleg a Zayakra szállott 1541. jan. 28-án k. okmány szerint, * és kitől a táblázaton látható nyolcz gyermeke született. Ennek 1569-ben történt halála után nőűl vette Báthori Andrásnak kedvesét, az akkor bájoló szépségű Mindszenty Katalínt, kitől szintén született fia Miklós, de az leányában kihalt. A szép özvegy Mindszenty Katalin pedig még ezután két férfiút hóditott meg egymás után férjűl, ugymint alsó lindvai Bánffy Lászlót, és ennek halálával gyarmati Balassa Andrást.
Budai Fer. Hist. lex. III. 605–611. stb.
L. Veranchich Ant. munkái. Kiadta Szalay László. Pest 1860–1864.
Paksy Lajos és Parlaghi Lúczia leánya.
A családi levéltárban.
I. Ferencz-nek 1560. évi bárósági diplomájában sincs még czímer iktatva, mindazáltal ez idő tájban ismét egy udvarral szaporodott a czímer, és azóta máig lényegben meg is maradt. Tudniillik, mint a 3-ik metszvény mutatja, a paizs 4 udvarra oszlik, az 1-ik vörös udvarban a bástya és azt ostromló vitéz látható, 2. kék udvarban egy arany koronából, mely fölött még három korona ragyog, két vörös mezű kar nyúlik ki, kivont kardjaikat fönt keresztbe helyezve a 3. ezüst udvar, és 4. arany udvar üres. A paizs fölött három koronás sisak áll, a bal oldali fölött a koronából kinyúló vörös karok keresztbe tett kardokkal és a három koronával, a közepsőn aranyezüst kék sasszárnyak, a jobboldalón a fáklyát tartó kék ruhás vitéz láthatók. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
I. Ferencz által, ki a XVI. század közepén a reformatióhoz hajolva, az ágostai evang. hitvallást elfogadta, a család az ország szereplő fő nemzetségei sorába emelkedett. Daczára annak, hogy még az ő kiskorúsagában a család ősi gyökeres javai, ezek között a Pest megyében fekvő Chemer, (vagy későbbi és mai irásmóddal Csömör) honnan az első családi előnév vétetett, ugy Ilmagh, Chianda a rokonok által elidegenitettek; daczára, hogy a tatár és török dulások zavaraiban egyéb tetemes családi javaknak csak emlékei maradtak, I. Ferencz kitünő tehetségei mellett részint örökség, női hozomány, részint szerzemények által annyi birtokkal rendelkezett, miszerint I. Ferdinand kir. 1559. dec. 6. kelt adománya szerint * jószágai 23 megyére, névszerint Pest, Gömör, Valkó, Pozsega, Kőrös, Zolnok, Bács, Heves, Csongrád, Csanád, Békes, Sáros, Abauj, Zemplin, Bihar, Szabolcs, Tolna, Baranya, Nógrád, Bars, Trencsin, Nyitra, és Pozsony vármegyébe terjedtek ki. * Nem csekély hatással volt ekkor a Zay családnak úgy emelkedésére, mint vagyonosodására nézve is I. Ferencznek a kihalt nagy fényű Garai családba házasodása, mely családnak utolsó sarjadéka Garai Bánffy Borbála * által ezen kihalt családnak történelmileg nagy fontosságú levéltára is a Zay-ak örökségébe kerűlt és maig a Zay-Ugróczi levéltárban őriztetik, hol ez időből egyéb régiségeken felűl a Zay és Gara család czímereivel diszitett ágyúk, és egyéb fegyverek is láthatók.
A család levéltárában L, kiadva Új M. Muzeum 1857. évi I. köt. 422–424.
Sőt 1561-ben birt a család Arad vármegyében is, névszerint Zay. György-nek (nincs a családfán!) özvegye Panád, Sz. Pál, Gyelid, Kovácsi Háromföleu, Ároki, Eötven-Ablakos, Csarak, Deszkér, Bike, Keresztúr, Kewő, Sződi, Nyarev, Hodos, Hidegkut helység és pusztákon, – ugyan ekkor Zay János-nak özvegye Arad megyei Zabran helységben volt birtokos; továbbá Zaránd megyében ekkor birtak Zay Tamás (nincs a családfán) Gyarmat és Dőlőshid helységben, Zay Miklós őzvegye pedig Nagy-Zerinden. Lásd Fabián Arad vármegye leirása 21–39. lap.
Lásd ezen összeköttetést közölve is Uj M. Muzeum 1855. évi I. köt. 351. l. 1549-ből Zay Ferenczhez magyar levél Vasárnapi ujság 1866. évi 6-ik sz.
I. Ferencznek, mint mondók, első nejétől nyolcz gyermeke maradt, u. m. 1. III. Péter, ki nőűl vévén poltárí Sóos Istvánnak Csery Annától leányát Sóos Klárát, magtalanúl múlt ki, 2. III. János, kinek neje Kubinyi Dorottya Kubínyi Jakab és Beniczky Borbála leánya 1595-ben gyermektelen özvegy volt. 3. II. László, kiről alább, 4. I. András, ki 1590-ben török rábságba esett Lőrincz testvérével együtt * és ki nagy apponyi Apponyi Orsolyát vévén hitestársúl, ettől maradtak gyermekei II. András magtalan, és II. Ferencz, kinek neje volt Divék-Ujfalussy Gergelynek Máriássy Annától születetett leánya Ujfalussy Éva, előbb giletinczi Osztrosich Pálné, legutóbb gróf Illésházy Gáborné. 5. Anna, ki 1563-ban Csáky Pálhoz ment férjhez, a menyegző Solymoson tartatott, hová a király, főherczegek, főpapok, országzászlósok és nagyok, tizenkét vármegye, tiz város, hét plébános és háromszásznál több más egyéb rendű személy volt meghiva. A Csákyak ez ága kihalt. Az akkori nász ajándékokból még találhatók ereklyék a Zay-ak birtokában. 6. Lőrincz, kiről megjegyezhetjük, hogy Esztergam táján 1590-ben török rabságba esvén * abból 1598-ban nagy sarczon szabadúlt meg. * Nejétől orbovai Jakussith András és Thurzó Judit leányától Jakussith Sárától gyermekei nem maradtak. 8. Borbála Kaszai báró Petróczy Miklóshoz menvén, a Petróczy és Calisius báró családok ős-anyjává lőn.
Pethő Gergely M. Krónika 131.
Pető Gergely M. Krónika 131. lap.
Nyitra megye 1598. jun. 20. gyülésén Zay Lőr. kiváltására minden nemesre 1 ftot vetett. Protoc. Cot. Nitr.
II. László (I. Ferencznek fia) az 1547–1590. évkörben élt, Zólyomban Véglesvár kapitánya, utóbb kir. fő asztalnok mester volt. Meghalt 1590-ben. Nőűl vette 1572-ben Balassa Farkasnak Szent-Györgyi és Bazini gróf Margittól született leányát, kitől egy leánya, és két fia maradt, u. m. II. Lőrincz, 1590–1638-ban, ki a 30 éves háborúban saját zászlóaljával (banderium) vett részt, és
I. Zsigmond, ki 1588. született és 1649-ben meghalt. Neje volt nemes kürthi Pogrányi Benedeknek dalkai Hathalmi Erzsébettől született leánya Pogrányi Anna, kitől három gyermeke maradt. Ezek közűl II. Zsigmond nőűl birta Kaszaházi Joó Jánosnak Balassa Borbálától leányát Joó Máriát, azonban ezzel soká nem élhetett, mert 1629-ben sógora által Kabold várában meglövetett. Fia volt IV. Péter, ki nőűl birta szarvaskendi Sibrik Katát, Sibrik Istvánnak Rima-Széchy Fruzsinától leányát, kitől gyermeke nem levén, 1651-ben utódok nélkűl halt meg. Özvegye Széchy Kata utóbb Pizononio bécsi kereskedőhöz ment nőűl. I. Zsigmondnak másik fia volt
III. László szül. 1624-ben. Neje három volt, az első Vizkelety Magdolna, Vizkelety Tamásnak inkei Loránth Borbálatól leánya, második Divék-Ujfalusy báró Ujfalussy Andrásnak Giletinczi báró Osztrosich Annától leánya Ujfalussy Judit, ki 1667-ben halt meg; a harmadik bedeghi báró Nyáry Miklósnak alsó lindvai Bánffy Judittól leánya b. Nyáry Krisztina, előbb Bossányi László özvegye, legutóbb Sirchich Gáspár felesége. Ezektől négy gyermeke maradt, köztök három fiu, u. m. III. András, István és III. Lőrincz. Ezek közűl István ága, mint a tábla mutatja, gyermekeiben halt ki. III. András tekintélyes hazafi, 1681-ben a nádorságra volt kijelölve. Meghalt 1685-ben. Ez háromszor házasodott, első neje gróf Kollonitz Ludovika, a második báró Révay Krisztina, a harmadik osgyáni Bakos Gábornak Bornemisza Máriától leánya (Wesselényi Lászlónak özvegye) Bakos Zsuzsanna volt. A második házasságból származott négy leánya és egy fia Sándor, szül. 1665-ben. Meghalt 1705. oct. 18-án, kinek első neje Motesiczky Julianna, a második paczolaji báró Hellenbach János Gottfriednek Karesz Katalintól leánya Zsófia volt, kitől maradtak gyermekei: a) Károly szül. 1696. meghalt 1739. april. 5-én nőtlen állapotban, és b) Mária Krisztina szül. 1698. férjhez ment 1733. jun. 7-én b. Zay I. Imre rokonához, meghalt 1770. oct. 30-án.
III. Lőrincz (III. Lászlónak fia) 1651-ben született, és 1712-ben halt meg. Szintén kétszer nősült, első neje bedeghi gróf Nyáry Anna, a második kollegrádi gróf Kollonicz Mária volt. Az elsőtől három gyermeke maradt. Ezek közűl Pál 1701-ben a francziák ellen viselt háborúban esett el. Második házaságából nyolcz gyermeke volt; ezek közűl IV. András mint ezredes halt el 1734-ben. Özvegyen és gyermektelenűl hagyá nejét Karancsberényi gróf Berényi Juditot, (előbb jegyese gr. Berényi Mária volt, de egybekelés előtt elhalt.) III. Zsigmond (szül. 1689. aug. 13. meghalt Törökországban számkivetésben 1755-ben.) IV. László (szül. 1705 † 1780) gróf Kollonitz Zsigmond bibornok által fiúl fogadtatván (adoptáltatván) a Kollonitz nevet vevé föl, meg tartva csupán a Zay-Ugrócz örököse czímet, és a gróf Kollonitz családnak máig terjesztője lőn; mint jött le tőle e család és mily fényes családi összeköttetésekbe szövődött, a gróf Kollonitz családnál e munka VI. köt. 302. lapján látható. Következik III. Lőrincz-nek azon fia, kitől a Zay család máig leszármazott. Ez
I. Imre volt. Szül. 1693. nov. 21-én. Részvett az örökösödési háborúban és ott nehéz sebeket kapott. Az 1741. országgyülésen nádorságra is kijelöltetett. Meghalt 1753. maj. 24-én. Neje báró Zay Mária-Krisztina volt. Ettől lőn fia
V. Péter, szül. 1735. jun. 29-én. Volt cs. kir. kamarás, és az ágost. evang. egyház főfelügyelője. Meghalt 1788. octob. 4-én. Első neje calischi és kis-bíróczi báró Calisius Eleonora († 1761. apr. 9.) b. Calisius Kerestélynek báró Petróczy Erzsébettől szül. leánya, második 1762-től gróf Auersperg Anna Mária (szül. 1744. sept. 2. † 1765. dec. 13.) gr. Auersperg Farkas Richardnak báró Reisinger Franciskától való leánya; a harmadik végre 1775-től báró Calisius Ludovica (szül. 1743. † 1817) az előbbinek nővére, volt. Ezektől a táblán látható hét fia származott, kik közűl II. Imrén kivűl azonban csak IV. Zsigmond (szül. 1784. máj. 12. † 1806. máj. 8.) ért nagyobb kort. Iskoláit Göttingben és Lipcsében járván, Trencsín megyében aljegyző volt, de fiatal korában elhúnyt. Igy család fentartóúl maradt testvére
II. Imre (szül. 1765. jan. 7-én) a lipcsei egyetemben tanúlt 1784–1787. azután a Wurmser huszár ezredben tiszt, harczolt 1787–1790. a török, 1790-ben a belgák, 1792–1796. Belgiumban a francziák ellen, 1797-ben a nemesi fölkelő seregnél alezredes, és Turócz megye nemesi seregének vezére. 1798-ban cs. kir. kamarás lett. 1830. nov. 12-én pedig mindkét nemű utódaival együtt grófságra emeltetett, mely grófsági oklevelében előbbi (a báróság óta) használt czímere is – mint itt a metszvény ábrázolja – beiktattatott, egyszersmind az egész czímer egy, felűl kilencz ágú grófi korona alatt szétterjedő aranyszegelyű biborvörös herczegiféle palást alá helyeztetett. Meghalt II. Imre 1831. aug. 18. Nejétől báró Calisus Mária-Erzsébet Ilonától (szül. 1779. febr. 23. † 1842. april. 1.) báró Calisius János és báró Prónay Janka leányától, kit 1796. máj. 9-én vett feleségűl, egyetlen fia maradt, a most is élő
Gróf Zay Károly Miksa (szül. 1797. febr. 12-én.) ifjabb éveiben a Dunán inneni kerül. tábla birája, utóbb cs. kir. kamarás, az ágostai evang. egyház főfelügyelője. 1847-ben a nádorválasztáskor, midőn a kijelölő levél felbontása nélkül István főhzg megválasztatott, jól értesűlt forrásból elterjedt köztudomás szerint a nádorságra jelöltek egyike volt. 1848-ban István főhzg által Nyitrai főispánná is kineveztetett, de e méltóságot el nem fogadá. Szabadelvűsége, tudományos műveltsége, a hazai közügyek, egyháza és a tudományosság iránti buzgóságának ország- és egyházi gyűléseken, sajtó utján közzé tett dolgozataiban, és a közéletben annyi tanúságát adta, miszerint – mint élőről – elegendő elmondani: „Te facta loquuntur.“ – Első neje, kit 1820. máj. 22-én vett el, báró Prónay Lajos ezredesnek gróf Wartensleben Katalintól való leánya báró Prónay Karolina (szül. 1803. febr. 17. † 1852. febr. 24.) kitől a táblán látható hat gyermeke született. 1857. febr. 17-én másodszor nősült gr. Berényi Alojziával, (szül. ez 1831. jan. 27-én) gr. Berényi Miklósnak báró Laffert Adéltől való leányával. Fiai közűl
Lajos Sándor (sz. 1821. dec. 18.) cs. kir. kamarás, cs. k. kapitány, Leopold rend, úgy a száz Henrik kat. rend vitéze. Első neje gróf Berényi Mária (szül. 1824. dec. 31.) kit 1853. máj. 17-én vett nőűl, 1855. april 28-án elhalván, másodszor 1856. jan. 8-án házasságra lépett gróf Kollowrat-Krakowszky Máriával (szül. 1825. jan. 22-én) de gyermekei nincsenek.
Albert (szül. 1825. jan. 22.) szintén cs. k. kapitány és Henrik szász katonai rend vitéze.
Sándor meghalt, Ferencz és György élnek.
Eleonóra (szül. 1831.) 1854. máj. 28-ik óta neje volt báró Danckelmann Achilles cs. kir. kapitány és vas korona rend vitézének, kitől azonban gyermektelenűl özvegyen maradt 1858. febr. 13.
A gróf Zay családnak az utóbbi három század alatt majd minden tagja bebizonyitá a 16 nemes őst; * leány ágon az ország legnevezetesebb kihalt családaival, milyenek: a Gara, Báthori, Homonnai, Zrínyi, Szentgyörgyi és Bazini gr, Thurzó, Tököly stb. rokonságban állt. * Sőt b. Zay Lőrincznek neje gróf Kollonitz Polixena ősei gróf Rappolstein Vilmos († 1475.) és neje Neuchatel Janka által több herczegi házakon felűl az ausztriai, orosz, porosz, holland, bajor, uralkodó házakhozi családfai összeköttetése kimutatható. *
Eredeti okmányok a család levéltárában, úgynevezett Stiftsprobák.
A családi levéltár eredeti okmányai.
Azt csak curiosum gyanánt emlithetjük meg, hogy valamint több kihalt, úgy nehány most is élő családok példája gyanánt a Zay család is mutathat fel Ádám első emberig izről izre terjedő családfát, nyomtatva is.
Megkell még emlitenünk, miszerint Zay néven nemes család is él Heves vármegyében, azonban volt e származási összeköttetésben a fölebbi, már 1560. óta mágnás Zay családdal, arról adataink nincsenek. Heves megyében a Zay nemes családból elősorolhatjuk a következőket: Zay Sámuel Heves megyének 1832. körűl r. esküdtjét, 1841–1845-ig alszolgabiráját, Ferenczet 1841–1845. r. esküdtjét, és Jánost 1839–41. táján rendsz. esküdtjét. Ez utóbbi birtokos P.-Sülyön, neje Gáal Julianna.
