Zólyomy család. (Albisi.)
Zólyomy család. (Albisi.)
Kihalt régi és kivált a XVII. században szerepelt család. Nevét Zólyom vármegyéről vette, valószinűleg mint eredeti helyéről, ha csak azt nem akarjuk hinni, hogy a család egyik őse Dávid 1399–1400-ban Zólyomi főispán lévén, ez okon nyerték utódai a Zólyomi nevet. Annyi bizonyos, hogy a család első törzs-ősei Bihar megyei Albis helységről neveztettek legelőbb, és utóbb ez előnévvé vált. A család törzse László, ennek fia Márton de Albis * neveztetett, ennek fiai Lőrincz és Dávid, kit 1399. évi oklevélben igy találunk „Magister David, filius quondam magistri Martini de Albeus, Comes Zolyensis.“ * 1400-ban ő ad ki levelet a poniki királyi jobbágyok ügyében hol az okmány igy szól: „Nos David filius Martini de Albens Comes Zoliensis, etc.“ *
Némely oklevélben Albis, találtatik Álbeus-nek is, de a helység neve, hol a család törzsbirtoka volt, valódilag Albis-nek neveztetik.
Lásd Kaprinai Mss. B. tomo XXIX. p. 272.
Teleki, Hunyadiak kora XI. p. 86. hol az Albens, tán hibásan áll Albeus helyett.
A családfa * következő:
Geneal. auth. Mss. tomo I. – Tab. geneal. kézirat a nemzeti muzeumban fol. lat. nro 446. pag. 20–21. Lehoczky Stemmat II. 451. hol tévesek az adatok.
László; Márton mester de Albis 1360.; I. Dávid de Albis 1399. 1400. Zólyomi főispán.; I. Lőrincz 1399.; I. Tamás Zólyomy (Kállay Erzse); I. Dávid 1483.; II. Tamás 1480. (Kis-Várday Kata); Anna (Várday László); I. Mihály 1505.; Petronella 1505. (Bánffy Imre); I. László 1505. (Telegdy Fruzsina) özv. 1552.; Kata 1547. (Forgách Zsigmond); Ferencz?; III. Dávid; I. György; I. Miklós 1495. (Drugeth Erzse); I. János (Wesselényi Kata); III. László 1520.; Ferencz; Imre; Kata (1. Sarmasághy Ján. 2. Orbay Péter 3. Sombory Mih.?); Klára 1552. (1. Makó Miklós 2. Paksy Ferencz 3. Varkucs Mihály); II. Mihály 1552.; Ferencz; Anna; III. Tamás 1587. (Csáky Kata); Petronella (Sulyok Fer.); II. György; IV. László; Anna (Zemere Lukács); Magdolna; II. Miklós 1615. (Daróczy Zsófia özv. 1646.); IV. Dávid Háromszéki főkapit. székelység táborn. † 1649. aug. 1. (ikt. Bethlen Kata); Erzsébet (1. Imreffy Mihály 2. Gavrilla Gábor 3. Kol. Bornemisza Gábor); III. Miklós 1653–1664. kibujdosó. (Alia Mária); Krisztina (Perényi Gábor)
I. Dávidnak fia I. Tamás már Zólyomi-nak neveztetett, neje Kállay Erzsébet volt, Wagner szerint ennek neje volt Kis-Várday Kata is, ki ezen esetben tévesen állana II. Tamás nejéűl helyezve.
A család I. Ferdinand korában már a nagyobb birtokú nemesek között állt, főleg Bihar, Zaránd stb. megyékben. Azonban hangos hírre csak a Bethlenek, Rákóczyak korában kapott főleg II. Miklós fia IV. Dávid által.
IV. Dávid iktari Bethlen Katalint, a fejedelem testvérének leányát vévén nőűl, Erdélyben szerepet nyert; 1662-ben a székelység generálisa és Háromszék főkapitánya lőn. * Kolos megyének is főispánja volt. * Rákóczy I. György alatt hatalmaskodó dölyfe, a fejedelemmeli versenygése megbuktatá. 1633-ban nótáztatván, elfogatott és Kővárba záratott, hol 1649. aug. 1-kén fogságban végezte életét. * Kalandor, lángvérű természetét jellemzi Széchy Máriávali viszonya is. * Nejétől Bethlen Katalintól, kit 1621-ben vett nőűl, egy leánya Erzse-Krisztina Perényi Gáborné és egy fia III. Miklós maradt. – IV. Dávidnak nővére
Szalárdy, Siralmas m. krónika. 65. 87. 136.
Kállay, Székely nemzet. 288.
Kállay, Székely nemzet. 92. Nagy Szabó Fer. krónika 153.
Kemény János Önéletirása 246. 251.
Erzsébet sem állott jó hírben. Háromszor ment férjhez, először Imreffy Mihályhoz, 2-szor Gavrilla Gábor moldvai vajdához, 3-szor kolosvári Bornemisza Lászlóhoz. *
Kemény János Önéletirása 215. 466.
III. Miklós a család utolsó sarja, Hunyadvár ura, Zaránd v. főispánja, apja jellemének és balsorsának örököse volt. 1658-ban kezdett szerepelni, a midőn Barcsay Ákos részén állott, Kemény elől Husztra futott, akkor (1661.) Ali török szerdár fejedelemséggel kinálá meg, de el nem fogadta; * mégis Apaffy alatt (1662-ben) mint Kemény volt híve, vagy – mint vádoltaték – a fejedelemséget kereső, Fogarasba záratott, és javait veszté. Kiszabadulván (1664.), jószágait követelte, melyek már idegen kezekre adományoztattak, egyszersmind törökországba a portára futott pártfogásért. E tetteért még inkább fejedelemség-hajhászással gyanúsítatott, és újra notáztatott (1670. mart. 3.) Meghalt a szerencsétlen odakünn. Neje volt (karatnai Alia Samuel leánya) Alia Mária, kit nőűl vett 1647. oct. 7-kén, elvált tőle 1653-ban. * Lehoczky szerint neje lett volna bribéri Melith Klára is. * III. Miklósban a Zólyomy család kihalt.
Szalárdy, Siralmas m. krónika 61.
Thaly, Történelmi kalászok 14. lap. Szalárdy, Siralmas m. krónika 136. 232. 478.
Stemmat. II. 451. és Kállay Székely nemz. 288.
A családfára megjegyezhetjük, hogy azon nem találjuk azon Zólyomi Benedeket, ki 1440–1453. tinnini és felváltva zágrábi püspök volt; * Pétert az 1565-ban kővári kapitányt. * Miklóst, ki 1566-ban Rimaszombatnál esett el. *
Pray, Hierarchia R. H. II.
Budai Fer. Polg. lex. III.
Budai Fer. Polg. lex. III. és Istvánffy.
Némely családfákon I. Tamásnak fiáúl tétetik László is, annak fiától eredeztetik Katalint a Sarmasághy János nejét.
