Zsoldos család.
Zsoldos család.
Dunantúli, – sajátkép sz.-györgy-völgyi nemes család. Eredetére nézve semmi adatok nincsenek, melyek szerint a hasonnevű runyai Soldos családdal (Lásd ezt a X. kötet 161–267. l.) egy közös törzsből való származását állíthatnók. Mert, ámbár e családneve is Dunántúl majd Szoldos, majd Soldos, majd ismét Zsoldos alakban is iratott, sőt az 1608. évi XV. törvényczikkben emlitett Márton Zala vármegyei járásos szolgabiró neve épen Soldes alakban fordúl elő, és noha tudjuk azt is, miszerint a tatár és török dulásokhoz még a vallási üldözések, majd meg a középkori lovagféle zsarnokoskodások és elnyomatások is járultak, mely pusztitó viszonyok nem csak családaink egy nagy részénél az ide-oda bujdosás közben okmányaik elvesztését okozák, de sokáknál kiváltságos állapotaikból való kivetköztetést is vontak magok után, a mint történt a többi között az a Vas megyei Eőrségi kerűlettel is, (hol Szentgyörgy-völgye is fekszik, és hol egy utcza máig is Zsoldos-szernek neveztetik,) midőn az 1681. évi LV. törvényczikk ama kiváltságos kerűletet egy főúri hatalom alá átengedte; – mindazáltal a puszta hozzávetéseket és gyanításokat kikerűlvén, a szent-györgy-völgyi Zsoldos családot a runyai Soldos családtól külön állónak kell tekinteni.
Biztos és hiteles okiratokra támaszkodva csupán, ezek szerint III. Ferdinand király 1638. mart. 1-én Pozsonyban kelt armálislevélében Szoldos Mártont nejével Sárkeözy Annával és fiaival Bálint, és I. Jánossal és ezek örököseivel megnemesíté, és következő czímerrel ajándékozta meg:
A paizs kék udvarában zöld téren vörös ruhás, kardos, magyar vitéz áll, mintegy balra tekintve, kinyujtott jobb kezével kivont kardot tartva, a paizs fölötti sisak koronáján szintén vörös ruhás kar könyököl, kivont kardhegyén turbános levágott törökfejet tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Nevezett szerzőtől Mártontól kezdve a családfa * következőleg sarjadzott le:
Családi közlés szerint.
Szoldos Márton 1638. (Sárkeözy Anna); Bálint 1638.; I. János 1638.; I. György; I. Boldizsár lak. Pápán; II. György 1765.; II. János köveskáli, majd pápai pap. (1. halasi Péter Judit 2. Naszályi Mária); III. György; II. Márton; IV. György; I. Ferencz lakott Tapolczafőn; III. Márton lak. Pápán public. 1764.; V. György; Julianna; V. Márton tárkányi prédik.; III. János sz. 1767. † 1832. Orvos dr. Veszprém vm. főorvosa. (Eőry Terézia); 2-tól Jakab Ácson ref. lelkész †; VI. György; Erzse (Nagy Samu); IV. Márton; IV. János v. h. kapit.; VII. György ozorai mérn. †; Béla; János; Ignácz szül. 1803. septemvir. (Soós Erzse); Antal szül. 1804. cs. kir. nyug. vad. ezredes t. r. vitéze; Krisztina (Oláh Miklós); II. Boldizsár public. 1829.; Janka (Szakonyi Ignácz); Ida (Sárközy Titus); Emília † 1866. maj. 7-én kora 33. (Gencsy János)
Veszprém megyének 1764. máj. 7-én a táblán álló II. Györgynek fia III. Márton részére, – valamint 1765. ápril. 30-kán, úgy 1766. jan. 29-én I. Ferencz részére kiadott nemesi bizonyitványok az armálisban érintett I. Jánosnak fiától I. György-től és ennek fiaitól való származást igazolják, és ezekben, valamint
I. Boldizsár ágán III. János és fia Ignácz, Antal és Boldizsár részökre szintén azon vármegye által 1829-ben jun. 15-kén kelt nemességi bizonyitványban a család folyvást Zsoldos-nak iratott.
A családfán állók közűl II. János előbb köveskáli (Zala vármegyei) utóbb pápai ref. predikátor, s a dunántúli ref. superintendentia generalis notariusa volt. Pápán a templom elvétetvén a reformatusoktól, a buzgó lelkész az irgalmas barátok klastroma melletti ház udvarán lévő pajtájában egy fatörzsről hirdette Isten igéjét; s ekkor áthülvén, „megholt nagy pénteken a Krisztus szolgája“ – mint bucsúztatójában mondaték. Két felesége volt. A másodiktól
Jakab piriti, teveli, mezőlaki (Veszprém várm.) reform. predikátor, kitűnő hitszónok volt; mint ilyen halt el Komárom megyében Ácson. Egyetlen fia IV. János honvéd kapitány volt, kinek fiai Béla és János.
II. Jánosnak első nejétől halasi Péter Judittól idősb fia III. János, született Köves-Kálon 1767. máj. 1-kén. Orvos doctor és Veszprém vármegye első rendes physicusa volt. Több munkát írt (Diaetetica; Asszony-Orvos; Constituta in Re Sanitatis sat.) De a mi nevét halhatlanságra érdemesíté, a China-héjnak a Szömörcze-fában (Cortex Rhus Cotini) tökéletes surrogatumának feltalálásában áll. Ezért a Monarchiában kitüzött császári királyi dijt (száz aranyban) el is nyerte. A franczia háborúban (1809.) kitűntetett ügyességeért a sebesűltek körűl Narbonne és Marmont franczia tábornokoktól dicsérő hálairatot, I. Ferencz ő felségétől polgári nagy arany érdempénzt nyert jutalomúl. Meghalt Pápán 1832-ben, máj. 12-én. Három fia közűl a legidősb
Ignácz (sz. Pápán 1803. jul. 24-én) 1826-ban Veszprém várm. al, – utóbb főszolgabiró, végre főjegyző volt 1843-ig, mint ilyen irta „A Szolgabirói Hivatal“ czimű 200 darab arany, akademiai jutalmat nyert és 3 kiadásban megjelent kitünő jeles munkáját. 1843-ban országgyűlési követté választatott. 1846-ban a m. kir. váltófeltörvényszék ülnökévé, 1848-ban pedig Deák igazság-ügy minister fölterjesztésére ugyanott al-elnökké neveztetett. 1850-ben a bécsi legfőbb törvényszék magyar osztályánál előadó udv. Tanácsossá; – 1861-ben jan. 20-kán a visszaállitott hétszemélyes tábla ülnökévé lőn kinevezve. Azon évi mart. 29-kén kelt legfelsőbb leirattal a m. kir. váltó feltörvényszéki elnöki méltóságra emeltetett! de ez alóli fölmentetését kérvén, a neki 1861. jun. 10-én legkegy. megadatott, és igy a septemviralis tábla közbirája maradt. A m. akademiának 1837. óta levelező, 1838. óta rendes tagja. Munkái száma, melyek nyomt. megjelentek, eddigelé tizenkettő. Testvére
Antal (szül. Pápán 1804.) cs. kir. nyugalm. vadász ezredes; a pápai Sz.-Gergely, pármai Sz.-Lázár és Orosz-Szaniszló rendeknek (a koronával) közép keresztes vitéze, – s az 1848/9. évi olasz-hadjáratban, (hol folyvást volt, és melyben Voltánál sebet is kapott,) kiérdemelt pápai numisma (érem) birtokosa.
A család a Kis-Kún Haláson honos Péter, továbbá Eőry, Sándor, Pázmándy, Huszár, Soós, Káldy, Vecsey, Oláh, Stettner (utóbb Zádor) s több számtalan nemes családdal vérszerinti rokonságban áll. A családfán, mint látni lehet, a legelső asszony Sarkeözynő; és az utolsó ízen álló is Sárközyné.
