REICHARD PIROSKA: AMPHIBIA
futva a durva utcahangokat:
az élettelen tiszta csönd fogad
és ijedten, szorongó szívvel kérdem:
hol jártam én?!…
Könyvek közé s emberekhez mi vitt?
Ha nem vezet már vágy, remény s a hit:
egy átok űz még, egy sötét ítélet
e csöndből el?
ki száz emberrel fogtam ma kezet,
kinek a napja munkába veszett?
Hisz lelkem e vágytalan csöndes magányban
volt szüntelen…
hazug hévvel hazug irányba fut?
Mért nem hagy engemet a szomorút
itt betemetve kis szobám csöndjébe,
mért nem hagy itt?
és mért nincs egy vigasztaló szava,
mikor ily fáradtan jövök haza
és föleszmélve, fölsikoltva kérdem:
hol jártam én?!…