Lesznai Anna: Aki soh’sem született meg
Én soh’sem születek meg!
Hiába hordott jó anyám
Meleg, meleg szive alatt, –
Hiába lettem gyermek –
Játsztam tarka domb oldalán!
Dallal, virággal hiába haladt
A vágyak búcsúja mellettem,
Közéjük soh’se keveredtem!
– Én soh’sem születek meg!
S hogy megint váljak, visszatértem!
Körültem minden, minden más lett –
Ezer élével régi útnak
Álmos lelkemet törtem, téptem –
Reszkettem, hogy felém fehérlett
Híves háza a bűvös múltnak!
De jaj! életre mégse keltem!
De jaj! magamra mégse leltem!
Én soh’sem születek meg!
Hiába hordtam én is – én is
Szivem alatt a gyermekem!
Hiába sirtam, hiába féltem,
Hiába fájtam, hiába szültem!
Hol van, hol van az életem?
Mennyit sejtettem és reméltem,
Csalódva, verve mennyit ültem –
És hányszor vettem vágyva, gyúrva,
Alélt szivem kezembe újra!
És mégsem születtem meg –
És soh’sem fogok megszületni.