Ady Endre: Seregély és galamb
(Hollók és varjak kósza népe
Igy vallat éjről-éjre.)
Emlékszel-e egy csuf madárra,
Egy véres, bűnös, vén seregélyre?
Gyönge, finom fióka-szárnyam
Ugy-e hogy makulátlan?
Nem láttam soha seregélyt én,
Nem láttam én, jaj, sohse láttam.
Tört szárnnyal én sohse loholtam,
Sebekkel, félig-holtan,
Éjben, csókban, borban, szemétben
Az nem én voltam, az nem én voltam.
Valaki itt galambnak vélten
Járt helyettem a vérben.
Nem emlékszem a csuf madárra,
Ujszülött vagyok, nem is éltem.
Bizonnyal, gonosz, bűnös kedvben,
Dacolva, istenetlen.
Előttem egy vén seregély járt,
De én ime ujraszülettem.
Aki nem küzd, sorsot nem vállal
Egy csuf seregély-árnnyal,
Pihés, fehér, szűzi galambként
Halok meg szép galamb-halállal.