Lesznai Anna: Tavasz Isten
Lesznai Anna: Tavasz Isten
Te nagy tavasz Isten, te szent tavasz isten
Kinek hatalmában nem eleget hittem,
Jaj bocsáss meg nékem – hiszen megszenvedtem
Sok zöld rügyet bontó gyilkos kikeletben
Oh! könyörülj rajtam!
Kinek hatalmában nem eleget hittem,
Jaj bocsáss meg nékem – hiszen megszenvedtem
Sok zöld rügyet bontó gyilkos kikeletben
Oh! könyörülj rajtam!
Alig ösmertelek – ellenségem voltál,
Kicsiny gyermek voltam – már igádba fogtál –
Lapdával játszottak a leánypajtások,
Hogy kikezdett engem a fájdalmas átok!
Oh! könyörülj rajtam!
Kicsiny gyermek voltam – már igádba fogtál –
Lapdával játszottak a leánypajtások,
Hogy kikezdett engem a fájdalmas átok!
Oh! könyörülj rajtam!
Fekete hárs galyán te csapdostad éjjel
Ablakomnak rácsát – Te repesztéd széjjel
Csendes álmom burkát – fájó késszurással,
A szivembe mártott madárdalolással!
Oh! könyörülj rajtam!
Ablakomnak rácsát – Te repesztéd széjjel
Csendes álmom burkát – fájó késszurással,
A szivembe mártott madárdalolással!
Oh! könyörülj rajtam!
Széditőmagasra te lökted hintámat!
Szénaillat borral részegitéd számat –
Ha a réten jártam – üldözőbe vettél
Éles sikoltással mellettem termettél
Oh! könyörülj rajtam!
Szénaillat borral részegitéd számat –
Ha a réten jártam – üldözőbe vettél
Éles sikoltással mellettem termettél
Oh! könyörülj rajtam!
Házba menekültem. Az anyámhoz bujtam
Üvegszemű bábúm felé félve nyúltam!
Merev bábúm kékes üveg szeme megett
Rám villogott gúnyos varázstekinteted
Oh! könyörült rajtam!
Üvegszemű bábúm felé félve nyúltam!
Merev bábúm kékes üveg szeme megett
Rám villogott gúnyos varázstekinteted
Oh! könyörült rajtam!
De én daczos voltam – fellázadt a lelkem,
Könyörtelen kezed, vad varázsod ellen,
Ököllel bontottam fájó ölelésed –
Daczba meredt testtel fogadtalak téged!
Oh! könyörülj rajtam!
Könyörtelen kezed, vad varázsod ellen,
Ököllel bontottam fájó ölelésed –
Daczba meredt testtel fogadtalak téged!
Oh! könyörülj rajtam!
Nagy birokra keltünk – mint ősi regében:
Óriás és ember – ugy küzdöttünk éppen –
Küzdöttünk sok éjjel – küzdöttünk sok nappal
Véres tépett sebbel – fájóbb diadallal!
Oh! könyörülj rajtam!
Óriás és ember – ugy küzdöttünk éppen –
Küzdöttünk sok éjjel – küzdöttünk sok nappal
Véres tépett sebbel – fájóbb diadallal!
Oh! könyörülj rajtam!
Hol itt, hol ott lelünk hirtelen egymásra,
Kelő mosolyomat bontod zokogásra
Szépség mérget szórsz el bárhova én lépek –
Minden virágszállal titkos rontást tépek!
Oh! könyörülj rajtam!
Kelő mosolyomat bontod zokogásra
Szépség mérget szórsz el bárhova én lépek –
Minden virágszállal titkos rontást tépek!
Oh! könyörülj rajtam!
Tovább nem birom el, küzdelembe fáradt
Testem letapossa győztes, gyilkos lábad,
Két karom se tépi, töri már a lánczot,
Dalolva jársz rajtam győzedelmi tánczot –
Oh! könyörülj rajtam!
Testem letapossa győztes, gyilkos lábad,
Két karom se tépi, töri már a lánczot,
Dalolva jársz rajtam győzedelmi tánczot –
Oh! könyörülj rajtam!
Hivő, megtört lettem. Oh! könyörülj rajtam –
Tudom nagy Isten vagy – tudom vétkes voltam –
Két szent karod erős – hatalmas az ajkad –
Én is azért lettem, mert te ugy akartad
Oh! könyörülj rajtam!
Tudom nagy Isten vagy – tudom vétkes voltam –
Két szent karod erős – hatalmas az ajkad –
Én is azért lettem, mert te ugy akartad
Oh! könyörülj rajtam!
Jaj! mert mi lesz vélem, ha elfordúlsz tőlem? –
S itt hagysz eltiporva a tövismezőben,
Prédául a nyárnak, zsákmányul az ősznek –
S kapok fehér telet hideg szemfedőnek!
Oh! könyörülj rajtam!
S itt hagysz eltiporva a tövismezőben,
Prédául a nyárnak, zsákmányul az ősznek –
S kapok fehér telet hideg szemfedőnek!
Oh! könyörülj rajtam!
Istenem, letipróm igy ne hagyj el engem,
Egyesüljek véled gyilkos szerelemben!
Váljak porló földdé – fénylő ködpárává –
Én magam is gyilkos tavaszi varázszsá
Oh! könyörülj rajtam!
Egyesüljek véled gyilkos szerelemben!
Váljak porló földdé – fénylő ködpárává –
Én magam is gyilkos tavaszi varázszsá
Oh! könyörülj rajtam!
