Juhász Gyula: Mája
A szürke semmit, mely mindennek atyja,
Azóta nincs szememben büszke fény már
És nincs szivemben a remény malasztja!
Melyen világunk bús gályája horpad,
Ó tekintetünk üveges ege,
Melyen kiégő bolygók haldokolnak!
Ringasd csak süppedő lelkek hajóját,
A vitorlát, az ágyút, a harangot:
Csak tenger, sós, keserves és unalmas,
Csak ember, kinek az örvény irgalmas!