BALÁZS BÉLA: ÉVA
BALÁZS BÉLA: ÉVA
Bibor az arcodon és bibor a kehelyben
És biborfelhők állnak a lelkem felett.
Az éjszakának kinnt valahány álma
Belevilágít ide a szobádba! –
Mi lehet ez Éva, mondd, mi lehet?! –
És biborfelhők állnak a lelkem felett.
Az éjszakának kinnt valahány álma
Belevilágít ide a szobádba! –
Mi lehet ez Éva, mondd, mi lehet?! –
Csodálatosan cseng ez a kocintás!
Szellemharangszó mély, mély víz alól!
Kóbor viszhangja egy ősrégi dalnak!
Ki énekelte? – Hány száz éve annak? –
Ha ketten összeérünk, újra szól! –
Szellemharangszó mély, mély víz alól!
Kóbor viszhangja egy ősrégi dalnak!
Ki énekelte? – Hány száz éve annak? –
Ha ketten összeérünk, újra szól! –
Millió álomtól izzó lett az éj kinnt!
Mért hallgatódzol? Mondd, mire hallgatunk?
Hogy zúg a csend! – Egy folyó zúg felettünk
Érzed az árt? – Az elébb mind lebegtünk
Ugye mondtam, hogy fenéken vagyunk! –
Mért hallgatódzol? Mondd, mire hallgatunk?
Hogy zúg a csend! – Egy folyó zúg felettünk
Érzed az árt? – Az elébb mind lebegtünk
Ugye mondtam, hogy fenéken vagyunk! –
Mi lehet ez Éva, mondd mi lehet?
Tágra nyílt szemekkel mért nézünk egymásra?
Zúg a folyó. – Ez tán az ifjúságunk?!
Benne úszhat most az egész világunk
Nem mozdul lelkünk, nem nyúlunk utánna.
Tágra nyílt szemekkel mért nézünk egymásra?
Zúg a folyó. – Ez tán az ifjúságunk?!
Benne úszhat most az egész világunk
Nem mozdul lelkünk, nem nyúlunk utánna.
Tűz ég a szemedben és tűz ég a kehelyben!
Mámoros szépséged a lelkemben lobog,
S az éj minden álma
Mint a lepke szállva
Itt rajzik körötte.
Zúg a csend fölötte
És én hallom benne
Mind a dalt amit még dalolni fogok!! –
Mámoros szépséged a lelkemben lobog,
S az éj minden álma
Mint a lepke szállva
Itt rajzik körötte.
Zúg a csend fölötte
És én hallom benne
Mind a dalt amit még dalolni fogok!! –
