SZÉP ERNŐ: A HARANGOZÓ
SZÉP ERNŐ: A HARANGOZÓ
A faluban, de nem a nép között,
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorult falu,
Ő az istennek muzsikál föl onnan.
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorult falu,
Ő az istennek muzsikál föl onnan.
Zengnek, dalolnak a harangjai
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámul a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámul a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.
A messzeség kék ormokat mutat,
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyu várost, hova sohse jut…
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyu várost, hova sohse jut…
Mint egy ázott varjú, gubbaszt bolondul,
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szive s gyűlöli a falut.
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szive s gyűlöli a falut.
