ADY ENDRE: AZ ÉLET PIRKADATÁN
Most a halál előtt, most: vagyok.
Most jönnek az ízes emlékek.
Sem patika, sem urvacsora.
Emlékszem az anyám tejére.
S megdicsőült innyel halhatok.
Az első szó bus csínját-bínját.
Csókolt reám az első rokon.
Első gondolatok, fájdalmak.
Édes nyállal számban összefut,
Első, göthös bűnöm, tivornyám.
Miket halódva is szeretek.
Mindig ujak és mindig mások.
Dobtam szivem s nem tudtam kinek.
Még most, talán most is, jó vóna.
Most, most, az élet pirkadatán.
Most a halál előtt, most: vagyok.