5.
5.
– Ha szél keféli hómezét, minden ház messze kastély: ez szép – ismételtem.
– És szép a célzás a téli háborúra és az exotikus országokra – mondta a plébános húga.
– Az ilyen versek – felelte a káplán – szépek, de haszontalanok és gondolat nélkül szűkölködnek.
Olyanok, mint a régi költők versei, amiket az iskolában tanultunk: Tél, Tavasz, de csupa haszontalan leírás és semmi új gondolat. Legfeljebb, hogy a háborúra céloz, az ad egy kis tartalmat ennek a versnek.
– Tudja, hogy a káplán úr is szokott verseket írni? – kérdezte a plébános húga. – Nagyon csinos versek, csakhogy a bátyám azt mondja, hogy szocialista versek. A Magyar Szemlében már meg is jelent.
Kértem a káplánt, mutasson meg néhányat költeményeiből.
A káplán kiment szobájába, hogy behozza.
