7.
7.
És ekkor én félni kezdtem és nem mertem sem utána menni, sem pedig ott maradni. Feltártam az ajtót, kibotorkáltam a sötét tornácra, megleltem a fészert, János ott hunyorgott, felültem a szánra, csúsztam a havon át, gyorsan a falunk át, sűrű hópelyhek között csilingeltem dombon át, mentem tág mezőkön át, elértem a városba, reggelre és egy kávéházban reggeliztem.
