IGNOTUS: A PERSPEKTIVA
IGNOTUS: A PERSPEKTIVA
Mikszáth és Rákosi után mos már Farkas Pál sem hallgathat a legmodernebbekről, s az Új időkben megállapítja, hogy, bár tehetséges emberek, nincs perspektívájuk, mivel nem ismerik a grófokat s az államtitkárokat, a bárónőket s a bankárokat. Kár, hogy Farkas Pál megáll a megállapításnál; hogy nem mondja meg, milyen perspektívából ajánlatos nézni az államtitkárokat s a bankárokat, s így ő is adós marad a „királyi gondolattal”, melynek híját legmodernebb belletrisztikánkban nehezményezi. – Igaz, ez nem változtat azon, hogy maga a megállapítás nagyon is helyes, sőt azt igazolja, aminek hazánkra való alkalmazását Farkas Pál a Budapesti Hirlap karácsonyi számában hagyományrobbantó zsidó egyoldalúságnak bélyegzi, – tudniillik a materialista történeti felfogást, mely szerint még az irodalmi jelenségek alján is gazdasági okok lappanganak. Annak ugyanis, hogy legmodernebbjeink semmiféle perspektívából nem ismerik a bárónőket s a bankárokat, csakis az az oka, hogy nincs pénzük ilyen finom népekkel való társalkodásra, – s a tanulság, mit a Farkas Pál megállapításából levonhatnak, alig lehet egyéb, mint az, hogy Magyarországon az irodalmat nem annyira írni jövedelmes, mint inkább kiadni.” Aki így tesz, annak tág perspektívája nyílik úgy grófok, mint bakárok legbelsejébe, s nem kell zavarba jönnie, ha vidéki kultúrünnepeken egy asztalhoz kerül azzal a rózsás arcú galambősz öreg úrral, aki Renanon és Sudermannon kívül elvből nem olvas egyebet, mint a Singer és Wolfner cég kiadványait.
