4.
4.
De az életen túl egy sajátságos képzelt világa is van ennek az örökösen izgatott fantáziának. Ő is szimbolikus mint minden költő; de nem áll meg a metaforánál: nála minden hasonlat allegóriává nyílik szét. A természet eleven előtte: gondoljunk a párisi őszre, a havasokra a Riviéránál, jó Csönd hercegre. De éppúgy megelevenednek előtte az élet ismeretlen erői s mindent valami sajátszerű, költői és élő világításban lát: mondhatni, saját külön mitológiája van. E mitológiához tartozik a nagy Pénztárnok, az ős Kaján, a Vörös Szekér. Előtte nincs elvont fogalom. Amit más lélektani műszóval mondana, ő fekete zongorának látja. Képei teljesen modernek, a saját benyomásain alapulók: éppen ezért van meg bennük az a spontán, őszinte őserő, ami a legrégibb mitológiák képeiben. Képzeletét csak önmagából táplálja: semmi irodalmi hatást nem árul el. Ő: maga, gazdag, úr, senkire sem szorul. Büszke. Dacos.
