GELLÉRT OSZKÁR: TÜKÖR
Nincs egyetlen kisujjnyi fodra.
Fényes tükör. Úgy állok benne végig
Mint a halálnak élő mozdulatlan
Élet büszke szobra.
Szűz bölcsesség égi szülötte.
E percben tisztán érezem, hogy egykor
A föld alatt épp annyival leszek csak,
Mint mostan: fölötte.
Szívemre vert valaki orvul?
Futó habok hogy kapdossák a testem!
S tarajos vízen előbb nyugodt arcom
Vad-ijedtre torzul.
Puha húsdarabok leválnak…
S rámmered képe az örökké mozgó,
Az életbe örökké visszanéző
Nyugtalan halálnak.