ADY ENDRE: INDULÁS A ZENGŐ ŰRBE
„Nagy vendég van most indulóban,
Ki turkált minden szépben, jóban
S most vetkőzi az életet.”
Én Istenem, még ismeretlen,
Add akkor végre, hogy szeressem,
Cirógassam meg magamat.
Göthömet szűz mámornak lássam
S hunyt életem egy pillantásban
Villanjon, mint táncos kacaj.
Szóljon vig harsonád zenéje
S én induljak el a nagy éjbe,
Mint ki nagy kanállal evett.
Szépen éltem, sok-sok jót adtam,
Köntösöket tépnek miattam,
Éljen. S elnyel az Űr.