EDGAR POE: ANNI
EDGAR POE: ANNI
Hál isten! a válság –
elmúlt, tovaszéledt
a lassu betegség
a néma veszélyek –
Legyőztem a lázat,
melynek neve „Élet.”
elmúlt, tovaszéledt
a lassu betegség
a néma veszélyek –
Legyőztem a lázat,
melynek neve „Élet.”
Sajnos, tudom én,
erőm veszitettem:
moccanni se birok,
fekszem merevedten:
sebaj! hiszen érzem,
jobban vagyok itten;
erőm veszitettem:
moccanni se birok,
fekszem merevedten:
sebaj! hiszen érzem,
jobban vagyok itten;
itten az ágyban,
testem pihen itt már
akárki ha lát
holtnak hihet itt már
borzadva tekinthet
s holtnak hihet itt már.
testem pihen itt már
akárki ha lát
holtnak hihet itt már
borzadva tekinthet
s holtnak hihet itt már.
Nyögés, pihegés,
sóhaj, zokogás
elcsöndesedének
s a nagy dobogás
a szívben, a szívben, a
szörnyű dobogás!
sóhaj, zokogás
elcsöndesedének
s a nagy dobogás
a szívben, a szívben, a
szörnyű dobogás!
A kórok, az undor,
a kin, a veszélyek
s a velőben az őrült
láz: mind tovaszéledt.
a velőben a láz,
melynek neve „Élet.”
a kin, a veszélyek
s a velőben az őrült
láz: mind tovaszéledt.
a velőben a láz,
melynek neve „Élet.”
És ő! az a kínok
kínja, a szomjnak
kínja is elmúlt
az iszonyu szomjnak
kéj naphtha folyóját
nyaló csunya szomjnak.
ittam a forrást,
mely oltja e szomjat, –
kínja, a szomjnak
kínja is elmúlt
az iszonyu szomjnak
kéj naphtha folyóját
nyaló csunya szomjnak.
ittam a forrást,
mely oltja e szomjat, –
ittam a forrást,
melynek szava csítít:
nem mélyen a földben
folyik ez, itt, itt,
pár lábnyi üregben
a föld alatt, itt, itt.
melynek szava csítít:
nem mélyen a földben
folyik ez, itt, itt,
pár lábnyi üregben
a föld alatt, itt, itt.
És senkise mondja
nekem ostobán,
hogy keskeny az ágyam,
sötét a szobám: –
nem aludt jobb ágyban
még senkise tán:
aludni, ily ágyban
alhatsz igazán.
nekem ostobán,
hogy keskeny az ágyam,
sötét a szobám: –
nem aludt jobb ágyban
még senkise tán:
aludni, ily ágyban
alhatsz igazán.
Itt Tantalusz-lelkem
nyugalma valóság.
feledte talán vagy
nem bánja a rózsát –
nem bánja a mirtuszt,
nem bánja a rózsát.
nyugalma valóság.
feledte talán vagy
nem bánja a rózsát –
nem bánja a mirtuszt,
nem bánja a rózsát.
Törődik is ő már
sok régi bajával.
szentebb zamatokkal
tell most, ibolyával
rozmarin-illattal,
vegyest ibolyával,
árvácskavirággal és
szerény ibolyával.
sok régi bajával.
szentebb zamatokkal
tell most, ibolyával
rozmarin-illattal,
vegyest ibolyával,
árvácskavirággal és
szerény ibolyával.
S boldogan alszik itt
fürödve megannyi
álomban rólad
te szép, te hiv Anni;
fürteid fürdetik
s fulladoz, Anni!
fürödve megannyi
álomban rólad
te szép, te hiv Anni;
fürteid fürdetik
s fulladoz, Anni!
Annica csókolt,
símogatott,
szívem a szívén
elnyugodott –
szívének egén
szivem elnyugodott.
símogatott,
szívem a szívén
elnyugodott –
szívének egén
szivem elnyugodott.
Hogy a fény kialudt, ő
puhán betakart,
kérvén a Királynőt
s az angyali kart,
hogy árva fejemről
űzzék el a bajt.
puhán betakart,
kérvén a Királynőt
s az angyali kart,
hogy árva fejemről
űzzék el a bajt.
És testem az ágyban oly
nyugton hever itt már
(tudva szerelmét)
hogy holtnak alítnál,
és testem az ágyban oly
békén pihen itt már
(szerelme szivemben)
hogy holtnak alítnál
borzadva tekintenél
s holtnak alítnál.
nyugton hever itt már
(tudva szerelmét)
hogy holtnak alítnál,
és testem az ágyban oly
békén pihen itt már
(szerelme szivemben)
hogy holtnak alítnál
borzadva tekintenél
s holtnak alítnál.
De csillog a lelkem
mint mind a megannyi
csillag az égen,
mert csillaga Anni,
mert csillaga szerelem
csillaga, Anni,
szép szemed csillogó
csillaga, Anni.
mint mind a megannyi
csillag az égen,
mert csillaga Anni,
mert csillaga szerelem
csillaga, Anni,
szép szemed csillogó
csillaga, Anni.
BABITS MIHÁLY
