EDGAR POE: VALAKINEK A PARADICSOMBAN
EDGAR POE: VALAKINEK A PARADICSOMBAN
Te voltál minden, édes,
miért törődtem én,
forrás a szirten, édes,
sziget a víz szinén,
csupa gyümölcs, csupa virág,
s minden virág enyém.
miért törődtem én,
forrás a szirten, édes,
sziget a víz szinén,
csupa gyümölcs, csupa virág,
s minden virág enyém.
Ah csillagos remény!
Tulfényes álom, mely csupán
leszállni tűnt elém.
„Tovább! tovább! a fény után!”
kiált jövőm felém
S multam vak mélyein sután
némán vergődöm én.
Tulfényes álom, mely csupán
leszállni tűnt elém.
„Tovább! tovább! a fény után!”
kiált jövőm felém
S multam vak mélyein sután
némán vergődöm én.
Mert jaj! jaj! mécsesem kimúl
és életem lejár.
„Már vége – vége már! –”
(így szól, míg parthomokba fúr,
a pompás tengerár)
villámütött fa nem virul,
nem száll a lőtt madár.
és életem lejár.
„Már vége – vége már! –”
(így szól, míg parthomokba fúr,
a pompás tengerár)
villámütött fa nem virul,
nem száll a lőtt madár.
És napjaim csak álmok
és éjjel álmaim
lábad nyomába járnak,
holott táncába hín
valamely égi árnak
valamely légi rím.
és éjjel álmaim
lábad nyomába járnak,
holott táncába hín
valamely égi árnak
valamely légi rím.
BABITS MIHÁLY
