KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ARANY-ÓRA
Ugye mégse, mégse jőnek?
Fényes álom. Az időnek
Aranyos, halk koporsója.
Egyre halkabban pihegve
Bámulj barna kedvesemre
És vakulj meg szemsugárán.
Alvó arany árva hanton.
A perc habján csónak.
És szegezd a végtelenbe
Szende mutatódat.