4.
4.
S a nap százezer mérföldes lángjaival
Letűnt és én itt ülvén, e kis bolygó csillagon,
E kis szőlőhegyen nézem a kék éjszakát
S a szótlan tőkék ezrét s a mozdulatlan, néma mákvirágot,
Amint rájuk száll, özönlik most a holdvilága…
Letűnt és én itt ülvén, e kis bolygó csillagon,
E kis szőlőhegyen nézem a kék éjszakát
S a szótlan tőkék ezrét s a mozdulatlan, néma mákvirágot,
Amint rájuk száll, özönlik most a holdvilága…
