BALÁZS BÉLA: TI
El nem kerüllek szükek a falak.
Én találkozom néha asszonyokkal
Akik hozzád hasonlitanak.
És tudom már, hogy többen vagytok.
S ha én elétek állok hirtelen,
Hogy döbbenve megismerjük egymást
Ti végigmértek gúnyos-hidegen. –
De azért szomoruak vagytok.
Rejtett királynő udvarhölgyei?
Küldött utánnam, lobbanó lidércek
Az életködben megtéveszteni? -
De végül hozzája vezettek?
Egy messzi fényt ver rám szemetek.
Egy messzi fény fáj hogyha rámtaláltok
A csókomat halványan türitek.
S egymásra emlékeztek titkon.