Meyer Conrad Ferdinand: Dalok lelke
Meyer Conrad Ferdinand: Dalok lelke
Az éjen, mikor föld és mikor fák
Egy éjen hullt virág-hóba lábbadnak,
Fölriasztottak édes boszorkák.
Rezegő, meleg, hófehér árnyaknak
Körtánca járta ott künn a kerten,
Hogy halk tapodttal előlépni mertem.
És nagy merészen megkérdeztem én:
Ki vagytok, légfiak, házam küszöbén?
Egy éjen hullt virág-hóba lábbadnak,
Fölriasztottak édes boszorkák.
Rezegő, meleg, hófehér árnyaknak
Körtánca járta ott künn a kerten,
Hogy halk tapodttal előlépni mertem.
És nagy merészen megkérdeztem én:
Ki vagytok, légfiak, házam küszöbén?
„Tótükrözte bárányfelhő vagyok.”
„Én meg a hóban egy sor lábnyomok.”
„Én egy elsóhajtott szerelmes sóhaj.”
„Én meg égbeküldött, kétségbeesett jaj.”
„Kisgyerek, meghaltam ártatlan koromba.”
„Vagyok sok szint játszó, buja virágpompa. –”
„S amelyik megillette uri kegyedet,
Az tiéd, az boldog, abból dal született.”
„Én meg a hóban egy sor lábnyomok.”
„Én egy elsóhajtott szerelmes sóhaj.”
„Én meg égbeküldött, kétségbeesett jaj.”
„Kisgyerek, meghaltam ártatlan koromba.”
„Vagyok sok szint játszó, buja virágpompa. –”
„S amelyik megillette uri kegyedet,
Az tiéd, az boldog, abból dal született.”
Kéri Pál
