Meyer Conrad Ferdinand: Fülledt éj
Meyer Conrad Ferdinand: Fülledt éj
Bealkonyult nehéz nyári napnak,
Az evezők tompán-busan csapnak.
Csillag, csillag – este van már oly régen –
Csillag egy sincs; mért nincs csillag az égen?
Az evezők tompán-busan csapnak.
Csillag, csillag – este van már oly régen –
Csillag egy sincs; mért nincs csillag az égen?
Sápadt élet! Sápadt szikla-lejtő!
Súgó nádas boruja megejtő.
Távol az ég – egyedül a mélységen,
Csillag egy sincs! Mért nincs csillag az égen!
Súgó nádas boruja megejtő.
Távol az ég – egyedül a mélységen,
Csillag egy sincs! Mért nincs csillag az égen!
Édes hangom, szólasz megint hozzám,
Vizfenékről, ringó csolnak orrán?
Elhagysz-e már, örökké kisértésem!…
Csillag egy sincs! Nincs már csillag az égen?
Vizfenékről, ringó csolnak orrán?
Elhagysz-e már, örökké kisértésem!…
Csillag egy sincs! Nincs már csillag az égen?
Mégis, Mégis, végre, végre, hála:
Egy kis pisla reszkető sugárra!…
Nem tudtam már hogyan esett nékem,
Csillag, csillag legyen mindig vélem.
Egy kis pisla reszkető sugárra!…
Nem tudtam már hogyan esett nékem,
Csillag, csillag legyen mindig vélem.
Kéri Pál
