XIV.
XIV.
Alig aludtak egy-két órányit, kopogtak az ablakon.
– Gazduram, itt volnánk.
A Dani szemhéjai fölpattantak. Zúgó, zavaros, kedvetlen érzés volt a fejében.
Lomhán leszállt, csizmát húzott.
– Te csak aludj, – mondta a feleségének aki álmosan nyújtózott s kiment.
Úgy tanulta ugyan az apjától, hogy aki három óra alatt ki nem alussza magát, az sose, de azért mos úgy érezte, hogy szörnyű kábultsága egy heti alvással se múlna el.
Kint friss volt a levegő, s keleten már erősen derengett a hajnal.
Négy ember volt az udvaron, villa és gereblye a vállukon, vagy lábhoz állítva a kezükben.
– Ti vagytok, Pista?
– Mi volnánk gazduram, hát gyerünk…
– Várjatok, egy porció pálinkát, aztán mehettek.
– Maga nem jön?
– Én? …Más dolgom van.
Az emberek megitták a pálinkát.
– Dani? – szólt visszafordulva egy vén ember köztük, aki már igen töpörödött volt s a villát szinte a hátán vitte, – beteg vagy?
– Én? – szólt megvetően Dani, aki mint a vas egészségű emberek, utálta s lenézte a beteget, – beteg a betegség, de nem én.
– Hm, hm, – mondta az öreg s bólogatott.
Dani elfordult s egy szó nélkül otthagyta a vénembert. Tudta, hogy az belelát.
Sóhajtva ment az ól felé, felverte a kocsist, aki egészségesen, mélyen aludt s most katonásan, riadva ugrott talpra. Egy-két szóval rendeleteket adott neki. A Rárót tenyérrel megtapogatta s kiadta a parancsot, hogy haza kell vinni, aztán kiment az udvarra.
Nagyon különösen érezte magát. Soha még így. Nem volt kedve a munkához.
A szép madárcsirippes hajnalon úgy érezte magát, mintha vénember volna, öregestén. Zúgott a feje s nyomott volt a szíve. Eszébe jutott az esti nagytervű lázas töprengése s gondolatban tette meg még a legyintést is:
– Mit ér, ha az asszonynak nincsen hozzá kedve.
Lassan, cammogva, szinte öntudatlanul vissza bement a házba. A szoba közepén megállt. Az ablakon át egy kis világosság szűrődött be? meglátta a feleségét az ágyon.
Erzsi félálmosan, jókedvvel mosolygott rá s beljebb húzódott a falhoz, helyet hagyott.
Dani leült az ágy szélére, fölé hajolt, megölelte, megcsókolta. Az asszony hevesen adta vissza.
Erre ő kapta, lerúgta a csizmát s lefeküdt.
Az asszony mohón, szerelmesen bújt hozzá.
