III.
III.
Und Tamás visszatért keleti utjáról néhány szép darabbal és egy kevésbé szép csalódással. Az egész úton mintegy három pár szemmel gyarapodott gyűjteménye. Az egyik szemet Benareszben találta s zöldesbarna színű volt, némileg hasonlatos mérges kígyószemhez. Egy indus leányé volt s Tamás szerelemmel volt kénytelen megvásárolni. A szerelem azonban elmúlt s Und így alapjában véve jól járt. A másik szem tompa árnyalatú szürke volt s végtelenül egyhangú lemondás, letargia honolt benne. Tibetben szerezte egy valamiképpen odavetődött sárga köntösű biksútol a sok, zagyva tanítás meghallgatásával fizetett érte. A harmadik szem egy fellah-é volt s Alessandriában bukkant reá. Furcsa szem volt. Tűzben lobogó, napivó szem s minduntalan úgy látszott, mintha rikoltaná: nem értem, hogy kerülhettem én ennek a barom fellahnak a szemüregébe. Und Tamás sem értette, de azért megvásárolta. Néhány fillérbe került és annyit utóvégre megért.
A csalódás azonban nagy volt. Látta egyformaságát az embereknek s valahogy úgy kezdte nézni a tömeget, mint ember szemléli a falkát. Egyformák, egyformák mondogatta és elhatározta, hogy szakit az élő lények szemeinek gyűjtésével. Halott szemeket fog gyűjteni ezentúl csupán.
