II.
Vidám utcák,
Ti tudjátok, hogy szinte meghalok
Azokért néha,
Kikre bátran nézni se merek.
Kezdődő nők,
Álmomban is tapossák a szivem
Piciny és pompás,
Hosszu száru topánkáitok.
Lemondásra,
Hogy forditsam el mindig arcomat
Holnaputáni
Édes, apró asszonykák előtt.
Vágyó arcom
Benneteket talán örökre már:
Veronikákul
Asszonyibb nőket hív a kereszt.
Szomjas vággyal
Ellebegő, drága, friss testetek
Után és sirva,
Kis kisasszonykák, utánatok.