1.
1.
Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom,
Mi az, ami sarkad alá terel,
De mindenemet teneked adom.
Mi az, ami sarkad alá terel,
De mindenemet teneked adom.
S az ember visszanézi és felel:
Életem adnám boldogságodért,
Nem tudom, mégis mért taposlak el.
Életem adnám boldogságodért,
Nem tudom, mégis mért taposlak el.
Nézd, szólt a lyány, ajkam csókosra ért,
Vállam keskeny, de elfér rajt fejed
S bőröm kigyúl, ahol a kezed ért.
Vállam keskeny, de elfér rajt fejed
S bőröm kigyúl, ahol a kezed ért.
S az ember int: A hely be nem heged
Fogam nyomán, s nyakadra rá lesz irva:
„Bélyeges. Már valakije lehet.”
Fogam nyomán, s nyakadra rá lesz irva:
„Bélyeges. Már valakije lehet.”
