II.
Meg vagyok akadva az Összel.
Szívesen a szárnya alá állok.
Értem patkószeges, őszi utra.
Gondolkoztam el az élet-mélyen:
Kis, bus, kevés különbség van ottan.
Olyan egyformák, miért beszéljek?
Átkozni kéne és mégis áldjuk.
És százszor és mégis csak leéljük.