Lányi Sarolta: Első találkozás
Lányi Sarolta: Első találkozás
Boldog vagyok, hogy megismerhetem,
Nem láttam eddig még soha s csupán
– Mint mondanák –, híréből ismerem.
Azaz, mégis, emlékszem, láttam Önt
Egyszer, régen –, egy kisgyerek szemében…
Hogy Önt tegezni szokták, jól tudom,
Nékem azonban kissé idegen,
Hisz most beszélek legelőször Önnel
S különben is tartózkodó vagyok.
Nem láttam eddig még soha s csupán
– Mint mondanák –, híréből ismerem.
Azaz, mégis, emlékszem, láttam Önt
Egyszer, régen –, egy kisgyerek szemében…
Hogy Önt tegezni szokták, jól tudom,
Nékem azonban kissé idegen,
Hisz most beszélek legelőször Önnel
S különben is tartózkodó vagyok.
De Ön valóban szeretetreméltó.
Mily bájos ötlet: alig ismerem még
S már méla, zengő húrjait szivemnek
Szép tubarózsaszállal pengeti
És ibolyákkal hinti meg hajam.
Mily bájos ötlet: alig ismerem még
S már méla, zengő húrjait szivemnek
Szép tubarózsaszállal pengeti
És ibolyákkal hinti meg hajam.
A kedvessége könyet csal szemembe
S felbátorít, hogy kérjek valamit:
Legyen szives, és látogassa gyakran
Szülőimet, bátyáim s hugomat,
Fessen derüt az arcaikra sokszor
Mint engem felvidított most az egyszer.
S felbátorít, hogy kérjek valamit:
Legyen szives, és látogassa gyakran
Szülőimet, bátyáim s hugomat,
Fessen derüt az arcaikra sokszor
Mint engem felvidított most az egyszer.
Mert magamnak nem kérek semmi mást,
Csak azt, hogy költözzék az ő szivébe,
Annak szivébe, ki köztünk harmadik,
Ki nékem Önt most itten bemutatta.
Maradjon hű barátja néki mindig
Kisérje, ójja drága lépteit.
Oh Boldogság, ne hagyja el soha
A kedvesem szivét. Ezt kérem Öntől.
Csak azt, hogy költözzék az ő szivébe,
Annak szivébe, ki köztünk harmadik,
Ki nékem Önt most itten bemutatta.
Maradjon hű barátja néki mindig
Kisérje, ójja drága lépteit.
Oh Boldogság, ne hagyja el soha
A kedvesem szivét. Ezt kérem Öntől.
De most már elbúcsúzom. Jó napot!
