OLÁH GÁBOR: HA MAJD ELESEK
OLÁH GÁBOR: HA MAJD ELESEK
A hamuszínű téli egen szomorún
Fekete varjak csapata száll,
Csapata száll…
Ködös agyamban sötét gondolatok
Szárnya suhog… Most jön a halál,
Jön a halál.
Fekete varjak csapata száll,
Csapata száll…
Ködös agyamban sötét gondolatok
Szárnya suhog… Most jön a halál,
Jön a halál.
Én fáradt harcosa az életnek,
Csorbúlt paizsom csatára verem,
Csatára verem.
S ámúlva riadok, mily nagy csoda ez:
Húsomba benőtt rozsdás fegyverem,
Rozsdás fegyverem.
Csorbúlt paizsom csatára verem,
Csatára verem.
S ámúlva riadok, mily nagy csoda ez:
Húsomba benőtt rozsdás fegyverem,
Rozsdás fegyverem.
Jőjj hát viadalra, sötét hatalom,
Szomorú magam: csonka csatabárd,
Csorbúlt csatabárd.
Ha suhint egyet, – még én akarom
Nem másnak árt, csak magának árt,
Csak magának árt.
Szomorú magam: csonka csatabárd,
Csorbúlt csatabárd.
Ha suhint egyet, – még én akarom
Nem másnak árt, csak magának árt,
Csak magának árt.
Úgy űlj diadalmat leomolt poromon,
Mint régi lovagok egymás felett,
Bajtárs felett:
Takarj be palásttal, fordítsd kelet felé
Sápadt, sebesűlt, bús fejemet,
Bús fejemet.
Mint régi lovagok egymás felett,
Bajtárs felett:
Takarj be palásttal, fordítsd kelet felé
Sápadt, sebesűlt, bús fejemet,
Bús fejemet.
