ADY ENDRE: ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN
ADY ENDRE: ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN
Lentről vad lárma csap föl hozzám,
Ki ide föl egyedül jöttem
S fölutamat megöntözötten
Mutatja elhullott vérem.
Ki ide föl egyedül jöttem
S fölutamat megöntözötten
Mutatja elhullott vérem.
Magas váramból meg-meg kérdem:
Kik azok a lármásak lent itt?
Ezek azok a dalos senkik,
Kiket megöltek a példák?
Kik azok a lármásak lent itt?
Ezek azok a dalos senkik,
Kiket megöltek a példák?
Víg tüdejük hallom, hogy mély, tág,
Vert uton, ügyesen loholnak,
Mi volt tegnap és mi lesz holnap,
Nyugodtan bizzák ők másra.
Vert uton, ügyesen loholnak,
Mi volt tegnap és mi lesz holnap,
Nyugodtan bizzák ők másra.
Óh, életem szent indulása,
Magam is bus szemet veresztek:
Óh, bár maradtam volna veszteg,
Mint kölyköket bátoritsak.
Magam is bus szemet veresztek:
Óh, bár maradtam volna veszteg,
Mint kölyköket bátoritsak.
Mert általam él és van itt csak
E gyülevész had. Az én vérem,
Mely pirosan csillog az éjben,
Uszitja, vezeti őket.
E gyülevész had. Az én vérem,
Mely pirosan csillog az éjben,
Uszitja, vezeti őket.
Föntről nézem a törtetőket,
Kik fölzendültek váram alján
S vitáznak váram viadalmán.
Mea culpa, mea culpa.
Kik fölzendültek váram alján
S vitáznak váram viadalmán.
Mea culpa, mea culpa.
