LESZNAI ANNA: A PILLANATOK NYOSZOLYÁJÁN
LESZNAI ANNA: A PILLANATOK NYOSZOLYÁJÁN
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk –
Összeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Összeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisűltünk,
Nem folyt idő, ahol mi áltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Nem folyt idő, ahol mi áltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
