LESZNAI ANNA: UJÉV NAPJÁN
S ma megbocsátom minden vétkem.
Ma megbocsátom a szivemnek,
Hogy lanyha volt s nem verte végig
Sohsem a nótát könnyig, vérig.
– Még vannak holnapok és évek –
A sok letünt perc tetemére
Erős inakkal hágva lépek.
Jó hogy olyan nyomtalan halnak
Hangjai a csirátlan dalnak,
Hogy vézna örömek eldőlnek
Tág utat tárva a jövőnek.