Nagy Zoltán: Terzinák
A füstje fojt, s érzek vad régi vágyat,
S szemeim a könnyek kéjét kivánják.
Urnőd testét nyugtasd el téli fényén,
Pilláit zárd le: rejtsék el a vágyat.
S mint sárga rózsa hajlik bus karón át,
Ugy csüngjön lába át az ágy szegélyén.
Ezüst fonálban hullj, mint nyári zápor,
Öntözd az ajkát frissre mint a rózsát.
Keblének két kies halomja völgyén
Zokogva törjön át ezüstös örvény,
S omolj le halk felsiró zuhatagban
A kerek fehér combjai között.