Kemény Simon: A viaszbaba • (Chanson)
(Chanson)
Füle helyén két szörnyü laska,
Nem volt ügyes aranyhalacska:
Egy borbélynál volt ő inaska.
Sokat csiptek rajt és ütöttek,
De könnyei, lám, még se jöttek,
Szemei mosolyban fürödtek.
Nem volt börtön, nem volt szörnyű hely,
Sőt egy mesés, egy gyönyörű hely;
Mert volt ott, hej, egy gyönyörű fej…
Inaskára mindig mosolygott,
Ajkán a jóság méze csorgott,
Ezért volt az inaska boldog.
Akár a légy a mézbe, tejbe,
Bámúlta őt lázban figyelve:
A látással sosem betelve.
Költötte el vakon, a dőre,
Selyemblúzra, szép karkötőre,
Köves gyűrűre, főkötőre.
Övé a nő a kirakatban,
Az istennél is biztosabban
Hitt benne napról-napra jobban.
Vénült … kopott … a mély siré lett;
… A szép viaszfej másoké lett:
Mert látjátok: ilyen az élet.