Kaffka Margit: Emberke • (Rámnyitja az ajtót)
Kaffka Margit: Emberke •
(Rámnyitja az ajtót)
(Rámnyitja az ajtót)
Anyám, – már itthon vagy? Haá, – lábujjhegyen szöktél be megint?
– Hát ki köszönt a fiának? Anyu elfelejtett köszönni. Na, szép!
Hol pislogsz a sötétben? A kályha mellett ülsz – odatalálok!
Megvagy! Te buksi-bagoly!… Mért olyan sütős-meleg a tenyered neked?
Öledbemászhatok?… Csak a néma nem felel, ha kérdezik szépen.
– 'Iszen te mondtad, hogy a Buksi Bagoly a sötétbe pislog!
Azért haragszol?… No lásd, hogy tudsz te beszélni, szívem!
Te! Máma megittam cseppig a kávét. Nem hiszed? Kérdezd csak Terézt?
Nem sírtam, míg mosdatott. És egy gombom se hibázik, nézd meg!
És tudom már mondani a k-át a torkommal, így: kkávé, kkutya.
Ugye, mert én vagyok a te egyetlenegy, okos fiad?
– És rajzoltam ma egy Hófehért, de nem fért a koporsóba a lába.
Ha nagy leszek majd és betűt rajzolok, mint te, – s adnak azért
Sok-sok pénzt, – mint neked – én mindennap fogok hozni
Kardot, meg autot, meg kockát. Vagy nem, teneked nem azt,
Hanem tortát, – meg könyvet és keztyűt, mint Hófehérnek a törpék.
És a lovat meg puskát magamnak. – Te nem hoztál semmit ma nekem?
Én… csak tréfából kérdem. – Én szeretlek, ha nem is hozol?
Csak a rossz fiúk kérnek mindennap új valamit.
– – Elmondod ma azt a verset, hogy Zíg-zúg a jégcimbalom?
Ejnye, anyu!… Hát mért vagy te ma megint olyan…?
Valaki bántott? – De megverem én azt egyszer egy fával!
Tőlem is a piros lapdát tavaly elvette, tudod,
Egy rossz csirkefogó az utcán; mert tavaly még kiscsacsi voltam,
De most már megnőttem – és elverném, ha előtalálnám.
…Anyu! Hisz te még nem kaptál csókot. Azért…? Add csak az arcod!
Hajolj ide! Nem tudsz?… Aki nem mozdúl az lusta – érted?
Na – hozok hát ide egy széket és felmászok. Jaj, be nehéz!
Itt fáj – a homlokod? Na, mindjárt nem fáj, csak odaérjek.
Hopp!… Mégegyszer! Harmadszor!… És egyet még ráadásba!
Így! – Látod, hogy már meg is gyógyúlt!
Ugye, kishuncut anyu? Semmi baj! Katonadolog!
– N-n-na!…
– De most már aztán játszál velem!!!
– Hát ki köszönt a fiának? Anyu elfelejtett köszönni. Na, szép!
Hol pislogsz a sötétben? A kályha mellett ülsz – odatalálok!
Megvagy! Te buksi-bagoly!… Mért olyan sütős-meleg a tenyered neked?
Öledbemászhatok?… Csak a néma nem felel, ha kérdezik szépen.
– 'Iszen te mondtad, hogy a Buksi Bagoly a sötétbe pislog!
Azért haragszol?… No lásd, hogy tudsz te beszélni, szívem!
Te! Máma megittam cseppig a kávét. Nem hiszed? Kérdezd csak Terézt?
Nem sírtam, míg mosdatott. És egy gombom se hibázik, nézd meg!
És tudom már mondani a k-át a torkommal, így: kkávé, kkutya.
Ugye, mert én vagyok a te egyetlenegy, okos fiad?
– És rajzoltam ma egy Hófehért, de nem fért a koporsóba a lába.
Ha nagy leszek majd és betűt rajzolok, mint te, – s adnak azért
Sok-sok pénzt, – mint neked – én mindennap fogok hozni
Kardot, meg autot, meg kockát. Vagy nem, teneked nem azt,
Hanem tortát, – meg könyvet és keztyűt, mint Hófehérnek a törpék.
És a lovat meg puskát magamnak. – Te nem hoztál semmit ma nekem?
Én… csak tréfából kérdem. – Én szeretlek, ha nem is hozol?
Csak a rossz fiúk kérnek mindennap új valamit.
– – Elmondod ma azt a verset, hogy Zíg-zúg a jégcimbalom?
Ejnye, anyu!… Hát mért vagy te ma megint olyan…?
Valaki bántott? – De megverem én azt egyszer egy fával!
Tőlem is a piros lapdát tavaly elvette, tudod,
Egy rossz csirkefogó az utcán; mert tavaly még kiscsacsi voltam,
De most már megnőttem – és elverném, ha előtalálnám.
…Anyu! Hisz te még nem kaptál csókot. Azért…? Add csak az arcod!
Hajolj ide! Nem tudsz?… Aki nem mozdúl az lusta – érted?
Na – hozok hát ide egy széket és felmászok. Jaj, be nehéz!
Itt fáj – a homlokod? Na, mindjárt nem fáj, csak odaérjek.
Hopp!… Mégegyszer! Harmadszor!… És egyet még ráadásba!
Így! – Látod, hogy már meg is gyógyúlt!
Ugye, kishuncut anyu? Semmi baj! Katonadolog!
– N-n-na!…
– De most már aztán játszál velem!!!
