Lesznai Anna: Ma is
Lesznai Anna: Ma is
Véled álmodtam, s érett nyárral,
S olyan lett piros ébredésem
Mint mikor lágy hulltára készen
Illatos nehéz éj után,
A gyümölcs megérlelve ébred.
…Még álom imbolygott szívemben,
Tenger volt puha reggelem,
Játszva ringott párnám körül.
Szívem hajó – mely útra hivó
Kinálkozó habnak örül…
…Vagy ringó bölcső nyoszolyám,
Melyből kilépni nem merek.
Vagyok virágtestü gyerek,
Kinek még lágyan csuklik térde,
S kérőn nyujtja piciny karát,
Hogy felvegyék, segítsenek…
– Felültem majd a pihés ágyban
És kerekre feszült szemem.
Ajkam kinyilott szomjas vágyban:
Hadd térjen több tágas tüdőmbe
Az ébredésnek illatából
És megszántam a testemet,
Miért is van csak két karom!
Én a százkezü Indra Isten
Ölelő kéjét akarom
És soktapintású hatalmát. –
Fölkeltem és jártam a napot:
A pillanatok terhes rendjét
A teljesedés tikkadt csendjét
Kehelyrázó szellők nyomán.
Tövis cibált virágos uton,
Harmatos ág verdeste arcom,
Éles fogam gallyakba véstem
Mindent simogatva kivántam
Rohantam merre élet int,
S hogy este lett megtérni késtem –
Mert ott hordom dacos eremben
A te kedvedtől megfogant,
Gazdátlanúl elfeledett,
Elkallódó szerelmemet…
S így minden kósza kéjen át
Ma hű voltam hozzád megint.
S olyan lett piros ébredésem
Mint mikor lágy hulltára készen
Illatos nehéz éj után,
A gyümölcs megérlelve ébred.
…Még álom imbolygott szívemben,
Tenger volt puha reggelem,
Játszva ringott párnám körül.
Szívem hajó – mely útra hivó
Kinálkozó habnak örül…
…Vagy ringó bölcső nyoszolyám,
Melyből kilépni nem merek.
Vagyok virágtestü gyerek,
Kinek még lágyan csuklik térde,
S kérőn nyujtja piciny karát,
Hogy felvegyék, segítsenek…
– Felültem majd a pihés ágyban
És kerekre feszült szemem.
Ajkam kinyilott szomjas vágyban:
Hadd térjen több tágas tüdőmbe
Az ébredésnek illatából
És megszántam a testemet,
Miért is van csak két karom!
Én a százkezü Indra Isten
Ölelő kéjét akarom
És soktapintású hatalmát. –
Fölkeltem és jártam a napot:
A pillanatok terhes rendjét
A teljesedés tikkadt csendjét
Kehelyrázó szellők nyomán.
Tövis cibált virágos uton,
Harmatos ág verdeste arcom,
Éles fogam gallyakba véstem
Mindent simogatva kivántam
Rohantam merre élet int,
S hogy este lett megtérni késtem –
Mert ott hordom dacos eremben
A te kedvedtől megfogant,
Gazdátlanúl elfeledett,
Elkallódó szerelmemet…
S így minden kósza kéjen át
Ma hű voltam hozzád megint.
