Lányi Sarolta: Lánynak így kell:
Nem lehet és nem szabad.
Csókcsengőd hiába csöngött,
Nem fogadom meg szavad.
Szemlesütve, szájlezárva,
Nem pedig, ha hív a kigyó,
Veszni bűnbe, veszni kárba.
És szemem, ha messze int,
Ejtek egy-két könnyü könyet,
Aztán víg vagyok megint.
Elmegyek a napsütésből,
Bús sarkában hűs teremnek,
Ott járkálok majd le és föl.
Év az évre mint szalad:
Elbúcsúzik ifjuságom,
És a csóklánc elszakad.