Tapsol a cár!
Tapsol a cár!
Névánk fölött ragyog a cár tanyája …
Künt hull az ember, bent a nóta jár;
Legszebb drámája zúg az új világnak:
Künn hörög a nép, bent tapsol a cár.
Künt hull az ember, bent a nóta jár;
Legszebb drámája zúg az új világnak:
Künn hörög a nép, bent tapsol a cár.
A kenyerünket könny és vér mocskolja,
De zúg a dal s a cárok vad tora:
Hull már a rongyosabbja Russziának!
Hurrá, a cár, a mindenek ura!
De zúg a dal s a cárok vad tora:
Hull már a rongyosabbja Russziának!
Hurrá, a cár, a mindenek ura!
Néva fölött ablakok nyílnak sorba,
Lent dörg a fegyver, hullnak a sorok;
Átkozva szórják vérüket az égre
S a cár felé a gladiátorok.
Lent dörg a fegyver, hullnak a sorok;
Átkozva szórják vérüket az égre
S a cár felé a gladiátorok.
De a nép ne féljen, csak a hite éljen!
Torkunkba marhat ezer cár dühe,
Forr a világ már s túl a cári rémen
Lobog titokban száz oltár tüze.
Torkunkba marhat ezer cár dühe,
Forr a világ már s túl a cári rémen
Lobog titokban száz oltár tüze.
És csattoghat a cárok kancsukája
És veszhetünk és rongyosodhatunk,
Fejünket már az ég szivébe furtuk
S most betörünk már vagy leroskadunk.
És veszhetünk és rongyosodhatunk,
Fejünket már az ég szivébe furtuk
S most betörünk már vagy leroskadunk.
Kinek nincs hozzá hite, lobogója,
Fusson, kinek az ina megszakada.
Heverjen ágyán s mint rég heverő kő,
Neveljen férget dögteste alatt.
Fusson, kinek az ina megszakada.
Heverjen ágyán s mint rég heverő kő,
Neveljen férget dögteste alatt.
