Rozványi Vilmos: Egyedül az egész világon
Rozványi Vilmos: Egyedül az egész világon
Az iszapontó életörvény
Mocskolja árva életem,
A nagy urak csukott ajtóját
Paraszti kedvvel döngetem.
Forr a világ! És hullák hullnak
Vérlobogómat lengetem!
Hej, nagy urak, hahó királyok,
Belétek rontom koronátok,
Rongyos gárdámat vezetem …
Hej nagy urak, hahó királyok!
Mocskolja árva életem,
A nagy urak csukott ajtóját
Paraszti kedvvel döngetem.
Forr a világ! És hullák hullnak
Vérlobogómat lengetem!
Hej, nagy urak, hahó királyok,
Belétek rontom koronátok,
Rongyos gárdámat vezetem …
Hej nagy urak, hahó királyok!
Jaj nem vagyok, hogy millióknak
Dalán kongjon királyi kobzom,
Vagyok, hogy korhadt szalmazsákon
Elnyúlván lelkem álmodozzon,
A zárt kapuk zártan maradnak
Vérlobogómat elhullasztom:
Marom anyámat, hogy ne intsen,
Hogy a pénzért meg ne örjítsen
S szabadúlt szívvel szertefoszlom
Oda, hol én vagyok s más nincsen.
Dalán kongjon királyi kobzom,
Vagyok, hogy korhadt szalmazsákon
Elnyúlván lelkem álmodozzon,
A zárt kapuk zártan maradnak
Vérlobogómat elhullasztom:
Marom anyámat, hogy ne intsen,
Hogy a pénzért meg ne örjítsen
S szabadúlt szívvel szertefoszlom
Oda, hol én vagyok s más nincsen.
Ha megjövök ne nézzetek rám,
Cafatokban lóg lelkem-testem.
Gyilkos út volt az én nagy útam,
Saturnusról Venusra estem
És míg az Űrben bukdácsoltam,
Százszor haltam meg lázas lesben.
Jaj minek a színes Isten-féle?
Pulya lelkeknek menedéke!
Jaj maradok én szívben-testben
Álmok bitangra vert legénye!
Cafatokban lóg lelkem-testem.
Gyilkos út volt az én nagy útam,
Saturnusról Venusra estem
És míg az Űrben bukdácsoltam,
Százszor haltam meg lázas lesben.
Jaj minek a színes Isten-féle?
Pulya lelkeknek menedéke!
Jaj maradok én szívben-testben
Álmok bitangra vert legénye!
Ez az erö, hajh gyáva lelkek,
Így élni gőggel, egyedül,
Lucifer orcát villogtatni
Az Úr színén szemtelenül
S mégis szeretni a világot
Egy kékre vert szíven belül!
S ha fáj már a magányosságom,
Lelkemet végig a világon
Kifeszítem szent tengelyül
S engem kering mindenkor minden!
Így élni gőggel, egyedül,
Lucifer orcát villogtatni
Az Úr színén szemtelenül
S mégis szeretni a világot
Egy kékre vert szíven belül!
S ha fáj már a magányosságom,
Lelkemet végig a világon
Kifeszítem szent tengelyül
S engem kering mindenkor minden!
Óh nagy urak, itt künn a végen,
Valami apacs-menedéken
Egy elűzött királyfi él
Tengvén a bús univerzumban
Mindíg-mindíg deliriumban
Szivétöl már mindenki fél,
Százszor megmarja apját-anyját
S mikor már mindenek elhagyják:
Örül, hogy ő magában él
S egyedül az egész világon!
Valami apacs-menedéken
Egy elűzött királyfi él
Tengvén a bús univerzumban
Mindíg-mindíg deliriumban
Szivétöl már mindenki fél,
Százszor megmarja apját-anyját
S mikor már mindenek elhagyják:
Örül, hogy ő magában él
S egyedül az egész világon!
