l. Ezüst sátor, a csönd
fölé csönd ezüst sátorát,
nézd a párás hegyek felett
a sebes felhők táborát,
a karcsu folyó ködlepett
sápadtkék, sima sávolyát.
körül felpirkadt őrtüzek,
bent jár az Este királylánya
kiséri árnyékőrizet,
hű hercegét hiába várja.
Szemei: fáradt türkizek.
kis házak fehér vonalát?
hideg hold süt a lombokon,
zárt drága lelked hova lát?
érzed éjjen és gondokon
szállni az Álom fogatát?
megűlik, mint aranymezőt
a mesebeli madarak,
megállok életed előtt –
várjuk lelkünkbe hallgatag
halk szárnycsapással érkezőt.
kéklik a folyó sávolya,
éggel játszó hegyek felett
fut fut a felhők tábora,
hadd ragyogjon barna fejed
fölött csönd ezüst sátora.