Pásztor Árpád: Egy elpuhult késő római éneke
Mint őseim … Hisz úgyis megtalál
Az örökhű halál.
Melyben a hajlás lágy vonalba fut
Díszíti a kaput.
De ne mintázz, mint annyi más, megint
A régi rend szerint.
De heveredjen szobrom könnyedén
Szeretőm küszöbén.
Haját forró csókom zilálta szét
S ő lehunyta szemét.
És rajtam át léphetne csak tovább
A rózsás körmű láb.